Abbott Idegen gyerek

1. Auflage 2018
ISBN: 978-615-5760-04-4
Verlag: Ulpius Baráti Kör
Format: EPUB
Kopierschutz: 0 - No protection

E-Book, Hungarian, 440 Seiten

Úgy mondják, sose bízz egy idegenben. Talán nekik van igazuk.
Amikor Emma Joseph megismerkedett a férjével, Davidet bánat gyötörte. Elso feleségét a saját elszabadult kocsija gázolta halálra, hatesztendos lánya pedig titokzatos módon eltunt a baleset helyszínérol.
Most, hat évvel késobb, Emma úgy véli, végre maguk mögött tudhatják a fájdalmas idoket. Új életet építettek fel Daviddel, és van egy csodaszép kisfiúk, Ollie.
Aztán feltunik egy idegen, és fölforgatja az életüket.
Emma elveszíti a biztonságérzékét. Vajon csakugyan tudja, mi történt oly sok évvel azelott? És miért aggódik önmagáért meg a csecsemo fiáért?
Elkeseredésében régi barátjához, Tom Douglas nyomozó fofelügyelohöz fordul segítségért, ám ezzel a lépéssel valamennyiük életét veszélybe sodorja. Hamarosan olyan hazugságok hálójára derítenek fényt, amely mindkettejüket velejéig sokkolja.
Az Aludj jól világhíru szerzojének legújabb bestsellere letehetetlen és elgondolkodtató remekmu, a pszichológiai thrillerek, és a krimik kedveloinek a kedvence világszerte.

Autoren/Hrsg.

Abbott, Rachel

Leseproben

Prológus
Még tíz perc, és biztonságban otthon lesz. Caroline Joseph megkönnyebbülten megrázta magát, hogy a hosszú út hamarosan véget ér. Sosem szeretett éjszaka vezetni, és mindig úgy érezte, hogy nem igazán ura a jármunek. Mintha mindegyik szembejövo jármu reflektora hívogatná, ahogy a fehér fény megvilágította a kocsi belsejét, miközben o erosen markolta a kormánykereket, és minden erejével arra összpontosított, hogy egyenesen tartsa az autót. Már nem tart sokáig, gondolta. Már nagyon várta, hogy meleg fürdovizet engedjen Natashának, egy pohár forró csokoládét adjon neki, majd ágyba dugja. Utána az este további részét Davidnek szentelheti. Valami nyomasztja a férjét, és arra gondolt, hogy ha leülhetnek a kandalló elé egy pohár borral, amikor Natasha már elaludt, akkor talán kis mesterkedéssel kiszedheti belole az okát. Egészen biztos David munkájával kapcsolatos. A tükörben egy pillantást vetett a tündéri kislányára. Tasha hatéves volt ? vagy inkább hat és háromnegyed, ahogy a gyerek dicsekedett vele ?, habár vékony termete miatt fiatalabbnak tunt. Világosszoke haja lágy hullámokban hullott a vállára, és formás vonásaira rendszeres idoközönként sárga fény vetült, miközben elhaladtak az utcai lámpák mellett. Aznap Tasha a megszokott módon aranyos volt, és vidáman játszott a nála fiatalabb unokatestvéreivel, miközben a felnottek mindent megtettek, hogy kelloképpen kiélvezzék a társaságot. A papája a szokásos kinyilatkoztatásai egyikével állt elo; most azzal, hogy Caroline-nak a testvéreivel és azok családtagjaival együtt el kell mennie egy karácsony elotti, közös vacsorára. Mint legtöbbször, most is mindenki engedelmeskedett. Mindenki, leszámítva Davidet. Gyorsan közeledtek a házukhoz vezeto úthoz, és még egy utolsó pillantást vetett Natashára. Ahogy leértek a foútról, és elhagyták a fényesen kivilágított kirakatokat, valamint a borostyánsárga fénnyel világító, magas, utcai lámpákat, az autó hátsó része teljes sötétben volt. A kislány az utazás legnagyobb részében aludt, de most már ébredezett. ??Minden rendben, Tasha? ? kérdezte Caroline. A gyerek valamit mormolt válaszul, mivel még nem ébredt fel egészen, és két ujjával a szemét dörzsölte. Caroline elmosolyodott. Kicsit fékezett, és sebességet váltott, hogy felkészüljön a bekanyarodáshoz. Már csak az utolsó kilométereket kell megtenni a mély sötétségbe burkolódzó, keskeny, sövénnyel szegélyezett úton, és felengedhet. Hirtelen bosszúságot érzett David iránt. A férje tudja jól, mennyire utál éjszaka vezetni, és igazán megtehetett volna egy kis szívességet, ha nem is az o, de Natasha kedvéért. Aznap mindkettojüknek nagyon hiányzott a férfi. Baloldalt valami hirtelen mozgás vonta magára a figyelmét, azonnal odafordította a fejét, és a szíve is hevesen dobogott. Bagoly repült alacsonyan a sövény fölött, és ahogy rávilágított a fényszóró, a madár fehér begye jól látszott az ég fekete hátterében. Nagyot sóhajtva kiengedte a levegot. A hold nem volt fenn az égen, és a házukhoz vezeto út fekete aszfaltja csillogott, ahol ráfagyott a nedvesség. Körülötte minden teljesen nyugodtnak tunt, mintha csak megállt volna a világ, és most, hogy a bagoly is elrepült, egyedül csak o mozgott. Tudta, hogyha lehúzná az ablakot, akkor a motor duruzsolásán kívül semmi más hang nem hallatszana. Sem elöl, sem hátul nem látszott semmilyen fény, és egy pillanatra olyan érzése volt, hogy teljesen hatalmába keríti a sötétségtol való, természetes félelme. Elorehajolt, bekapcsolta a rádiót, halkra állította, és megnyugodott a várakozásnak megfelelo, vidám daloktól. Hamarosan valószínuleg elege lesz belolük, de abban a pillanatban a közönséges számok nyugtatón hatottak rá. Mosolygott, miközben a mellette lévo ülésre tett telefonja megszólalt. Egészen biztos David lesz, és azt akarja tudni, hogy mikor ér haza. Futólag ránézett a kijelzore, és még az utolsó pillanatban látta, hogy a hívás egy ismeretlen számról érkezett. Hozzáért a kijelzohöz, és visszautasította a hívást. Akárki legyen is az illeto, várhat, amíg hazaérnek. Egy kézzel fogta a kormányt egy éles kanyarban, mialatt visszatette a telefont az ülésre, és az autó megcsúszott a zúzmarás úton. Kicsit megijedt, de az autó nem csúszott tovább, és o újra lélegzethez jutott. A következo pár kanyart már óvatosan vette, de merev izmai csak akkor ernyedtek el, amikor egy rövid, egyenes szakaszhoz ért, ahol mindkét oldalon magas sövények voltak a mély árkok elott. Közelebb hajolt a szélvédohöz, és kikémlelt az éjszakába. A fényszórók egy sötétebb foltot világítottak meg; valami volt az úton. Picit fékezett, alacsonyabb fokozatba kapcsolt, és aggódva lassított. Kettes fokozatban közelítette meg az akadályt, és ijedten vette észre, hogy egy autó áll keresztben az úton, és az elso kerekei az út jobb szélén lévo árokba csúsztak. Arra gondolt, hogy talán valami árnyat is lát benne, mintha valaki a kormánykerékre borulva ülne ott. Nagyon lassan közeledett hozzá, szíve hirtelen hevesen vert, és lenyomott egy gombot, hogy leengedje az ablakot. Úgy tunik, hogy valakinek segítségre van szüksége. A telefon újra megszólalt. Az elso gondolata az volt, hogy nem törodik vele, de ha baleset történt, akkor talán segítséget kell hívnia. Felkapta a telefont az ülésrol, fogadta a hívást, és csak akkor vette észre, hogy remeg a keze. ??Halló! ??Caroline, otthon vagy már? A hangot valamennyire ismerosnek találta, de nem tudta hová tenni. Egyre csak az elöl lévo útakadályt nézve megállt, és kikapcsolta biztonsági övét. ??Még nem. Miért? Kivel beszélek? ??Figyelj rám! Akármit csinálsz is, nem szabad leállítanod az autót. Történjék bármi, semmilyen körülmények között ne állítsd meg az autót! ? A férfi halkan és gyorsan beszélt. ? Menj haza! Menj egyenesen haza! Figyelsz rám? A telefonban hallott hangban érezheto pánik tökéletesen tükrözte Caroline saját, egyre erosödo félelmét. Habozott. ??De egy autó áll keresztben az úton, és úgy tunik, hogy van benne valaki. Talán beteg, vagy baleset történt. Miért ne álljak meg? Mi történik most? – Azt tedd, amire kértelek, Caroline. Ne szállj ki az autóból! Taposs bele, menj el az autó mellett, és utána már senki és semmi kedvéért ne állj meg! Ezt csináld most! A hang feszült és sürgeto volt. Caroline érezte, hogy a félelem fojtogatja. Mi volt ez? Belenézett a visszapillantó tükörbe, és meghozta a döntést. Ledobta a mobiltelefont a mellette lévo ülésre, és mindkét kezével megragadta a kormánykereket. A mozdulatlan autó hosszú és lapos volt, és szinte az út teljes szélességét elfoglalta; hátsó kerekei picit az út fölött voltak, az orra pedig az út menti árokban. Nem sok hely volt a csomagtartó mögött, hogy el lehessen menni, de talán sikerül. Meg kell tennie. Erosen beletaposott a gázba. A gumik megcsúsztak a jeges úton, de újra megkapaszkodtak, és az autó balra lendült. A szélso kerekek felfutottak a sövény alatti emelkedore, és a kocsi veszélyes szögben megdolt. Újra jobbra fordította a kormányt, mire az autó egy huppanással visszatért az útra, és most a másik oldal volt elotte. Újra balra kormányzott, hogy egyenesbe kerüljenek, és a gyorsítás közben a motor felbogött. Hirtelen azt érezte, hogy megcsúsznak. Elobb vadul az egyik, majd a másik irányba tekerte a kormányt, de akármit tett is, a kocsi nem reagált. Az út jeges, o pedig túl gyorsan hajt. Emlékezett rá, hogy azt tanulta, ilyenkor a csúszás irányába kell kormányozni, de ez most nem tunt jónak. Eszébe villant egy név. Hirtelen rájött, hogy ki hívta. De miért o? Eszébe jutott ugyan a férfi neve, de már azt is tudta, hogy a másik semmit nem tehet. Pillantása önkéntelenül is a tükörre vándorolt, de az autó sötét hátsó részében semmi mást nem látott, csak Natasha rémülettol tágra nyílt szemének fehérjét. Rátaposott a fékre, de semmi nem történt. Az autó oldalirányban csúszott, újra nekiütközött a partfalnak, oldalára billenten felemelkedett, többször átfordult, végül a sövényt letarolva az árokban kötött ki, úgy, hogy Caroline élettelen teste félig kilógott a nyitott ablakon. ? ? ? A rendor a keskeny úton hajtott, és élvezte a karácsony elotti idoszakban ritka, rövid nyugalmat. Egy névtelen hívó telefonált ugyan, hogy a közelben valahol egy autó van az út mellett, de a diszpécser szerint nem tudott részletekkel szolgálni. Remélte, hogy nincs másról szó, mint arról, hogy valami idióta egyszeruen otthagyta a kocsiját, mert kifogyott belole az üzemanyag, vagy lerobbant. Már épp elég ügye volt részegekkel az ilyenkor szokásos partik közepette, és most egy elhagyott autó legalább jótékonyan lefoglalja egy darabig, talán egészen a muszak végéig. A felismerés, hogy optimizmusa alaptalan, csak lassan hatolt el a tudatáig. A fénybol jött rá. Senki nem hagyja...