Drábik | Százéves Trianon | E-Book | www.sack.de
E-Book

E-Book, Hungarian, 408 Seiten

Reihe: Gold Book

Drábik Százéves Trianon

Döntsük meg? Tör¿djünk bele? Kik Trianon igazi felel¿sei?
1. Auflage 2021
ISBN: 978-963-426-523-8
Verlag: Gold Book
Format: EPUB
Kopierschutz: 0 - No protection

Döntsük meg? Tör¿djünk bele? Kik Trianon igazi felel¿sei?

E-Book, Hungarian, 408 Seiten

Reihe: Gold Book

ISBN: 978-963-426-523-8
Verlag: Gold Book
Format: EPUB
Kopierschutz: 0 - No protection



A trianoni békediktátum bizonyíthatóan hamis tényeken és adatokon alapul. Ezt a szerzodést a gyoztes antanthatalmak a kisantant-szövetségeseikkel kötötték a magyarokról, de nem a magyarokkal. A versailles-i Trianon-palotában a magyar küldöttséggel nem tárgyaltak, csak közölték velük a korábban már - nélkülük - meghozott döntéseket. A gyoztesek a trianoni békeparancsban csak a magyar nemzettel szemben tagadták meg az érvényes nemzetközi jogelvek alkalmazását. Egyedül a magyar néppel és államával szemben nem alkalmazták sem a történelmi, sem a nyelvi-etnikai, sem az önrendelkezési elvet.
A történelmi magyar állam kétharmad részének elcsatolásával a területszerzo államok kisajátították maguknak az így megszerzett országrészek történelmét is. Nem ismerhették el, hogy azok magyar területek, magyar történelemmel. Ezért egy hamis - mítoszokon, legendákon és történelemhamisításon alapuló - cseh és szlovák, román és délszláv történelmet kreáltak. Az elcsatolt területekkel együtt a magyar anyanyelvu lakosságból is több mint hárommillió a megkérdezésük nélkül az uralmuk alá került. Az új elit sajnálatos módon a mai napig despotaként elnyomja a magyar nemzet hatalmuk alá került részét.
Trianon máig vérzo seb. Gyógyítására törekedve kötéltáncosként állandóan egyensúlyoznunk kell a kívánatos és a lehetséges között. El kell sajátítanunk azt a bölcsességet, hogy megmaradjunk igaz magyarnak és egyben reálpolitikusnak, amikor arra keressük a választ: mit tegyünk ezzel a szörnyuséggel, amit a Trianon szó fejez ki számunkra? Döntsük meg? Fogadjuk el? Végleg törodjünk bele? Bármi is a válaszunk, szükségünk van Trianon szakszeru átvilágítására, Trianon eddig nem ismert összefüggéseinek feltárására.
Ehhez kíván ez az írás szerényen hozzájárulni.

Drábik Százéves Trianon jetzt bestellen!

Autoren/Hrsg.


Weitere Infos & Material


Kik az igazi felelosök az I. világháború kirobbantásáért?
Harry Elmer Barnes történész 1922-ben már egyformán tette felelossé a szövetséges antanthatalmakat és a központi hatalmakat a világháború kirobbantásáért. 1924-ben Ausztriát tartotta annak a hatalomnak, amelyet a legnagyobb felelosség terhelt, de Oroszország és Franciaország is nagyobb mértékben volt felelos, mint Németország. 1926-ra úgy pontosította az amerikai történész a véleményét, hogy Oroszország és Franciaország viseli a teljes felelosséget a háború kirobbantásáért 1914-ben és a központi hatalmakat nem terheli felelosség. Barnes A világháború keletkezése1 (The Genesis of the World War) címu munkájában írja: „Poincaré2 már 1912-ben biztosította Izvolszkijt3, hogy amint Oroszország megfeleloen felkészült katonailag, és a megvesztegetett francia sajtó kelloen felkészítette a francia népet, hogy háborúba menjen egy balkáni kérdés miatt, úgy csatlakozik Oroszországhoz, hogy bármilyen elfogadható balkáni incidenst alapul használjanak ki a támadás kirobbantására. Ez a háború biztosítaná Franciaország részére Elzász-Lotaringiát, Oroszországnak pedig a Szorosokat.4 Ilyen incidens kirobbantása végett bátorította Oroszország különbözo összeesküvésekre Szerbiát Ausztria5 ellen, és látta el fegyverrel a szerbeket, s ígért segítséget Ausztria ellen…” Ugyancsak Barnes írja, hogy „Az 1914. év kezdetén Poincaré újból megállapodott Oroszországgal, hogy támogatja minden olyan háborúban, amely a Balkán miatt tör ki, természetesen abban a reményben, hogy az világháborúhoz vezet, amelynek eredményeként Oroszország megkapja a Szorosokat, Franciaország pedig Elzász-Lotaringiát.” Edward Mandell House6, aki Wilson elnök közeli barátjának és tanácsadójának számított, 1914. május 29-én ezt írta az amerikai elnöknek: „Amint Anglia hozzájárul, Franciaország és Oroszország végeznek Németországgal és Ausztriával.” Nehéz felfogni, hogy e tényekbol hogyan következtetett Ken Foster7 amerikai történész arra, hogy „Ausztria-Magyarország semmit sem mulasztott el, hogy kirobbantsa a háborút.” Visszatérve Barnes-hez, már idézett könyvében írja, hogy „1914 januárjában megvitatás alatt állott Ferenc Ferdinánd fohercegnek, Ausztria (Osztrák–Magyar Monarchia) trónörökösének a meggyilkolása; a terv márciusban már határozott formát öltött. Májusban a tervet a szerb hadsereg fotisztjei vizsgálták felül és magas rangú orosz katonai hatóságok hagyták jóvá. Egyúttal megígérték, hogy Oroszország megsegíti Szerbiát, ha osztrák támadás érné… A foherceg meggyilkolását a szerb hadsereg magas rangú tisztjei tervezték. Ezek látták el az orgyilkosokat fegyverrel és loszerrel, képezték ki oket pisztolylövésben, és átcsempészték oket Boszniába, hogy ott bevárják a foherceg érkezését. A szerb polgári kormányzatnak már egy hónappal a terv végrehajtása elott biztos tudomása volt az összeesküvésrol, de semmit sem tett, hogy a terv végrehajtását megakadályozza… A foherceget 1914. június 28-án Szarajevó utcáin lelotték… Állíthatjuk, hogy a bun a nagyhatalmak közül csaknem kizárólag Franciaországot és Oroszországot terheli… A rendelkezésünkre álló adatok szerint Szerbia miniszterelnöke, Nikola Pasics legalább három héttel elobb tudott a június 28-i orgyilkossági tervrol.” Barnes, aki alapos kutatómunkát végzett az I. világháború elozményeirol, 1926-ban Németországban is folytatta az eredeti dokumentumok tanulmányozását. Európai utazása során lehetosége volt, hogy találkozzon II. Vilmos volt német császárral annak hollandiai otthonában. A volt német uralkodó elmondotta Barnes-nek: Örül, hogy nem ot teszi felelossé a háború kirobbantásáért 1914-ben. II. Vilmos azonban nem értett egyet Barnes-nek azzal a véleményével, hogy a fofelelosök a világháborúért Oroszország és Franciaország. Szerinte az 1914-es háborút kirobbantó gonosztevok a nemzetközi zsidók és szabadkomuvesek voltak. Céljuk az volt, hogy lerombolják a nemzetállamokat és a keresztény vallást.8 1926-os útja során Barnes-nek módjában volt találkozni mindazon német és osztrák vezetovel, akik túlélték az 1914 utáni idoket. A velük folytatott eszmecsere meggyozte, hogy nem Németország volt felelos az I. világháborúért. Barnes azt igyekezett bizonyítani, hogy a világháború célja Németország lerombolása volt. Barnes szerint az I. világháború nem volt igazságos háború, hanem Franciaország és Oroszország által kezdeményezett imperialista háború volt, amely mögött gazdasági érdekek álltak. Barnes tömören így fogalmazott: Az I. világháború egy igazságtalan háború volt Németország ellen. A háborúért közvetlenül Szerbia, Franciaország és Oroszország a felelos. Csak ezek után következik Ausztria-Magyarország. Ez utóbbi állam azonban soha nem törekedett általános európai háborúra. A felelosség tekintetében a sor végén Németország és Anglia következik. Mindketto ellenezte a háborút az 1914-es válság idején. Több történész is, így a kanadai Holger Herwig, a brit A. J. P. Taylor és az amerikai Bernadotte Schmitt azonban nem tartották Barnes értékelését objektívnak és tudományosan megalapozottnak. Azt üdvözölték, hogy elutasítja Németország egyedüli felelosségét a háborúért, de nem fogadták el, hogy Franciaország és Oroszország viselje az egyedüli felelosséget. A háború az egész szövetségi rendszer és a fegyverkezési rendszer következménye volt. Ennek a rendszernek a létrejöttében és muködésében a központi hatalmak és különösen Németország fontos szerepet játszott. Nemcsak II. Vilmosnak volt az a véleménye, hogy súlyos felelosség terheli a nemzetközi pénzhatalmi zsidóságot és a szabadkomuveseket az I. világháborúért, valamint az azt lezáró versailles-i békerendezésért. Lloyd George brit miniszterelnök írta: „A nemzetközi bankárok félretolták az államférfiakat, a politikusokat, az újságírókat és a jogászokat, és egy abszolút uralkodó módjára adták ki kötelezo utasításaikat.” Amikor Wilson amerikai elnök visszatért a számára sikertelen versailles-i békekonferenciáról, kijelentette: „Titkos ero muködik Európában, amelyet nem voltunk képesek beazonosítani.” Ez a történelemformáló ero az államok feletti pénzhatalom volt, amely meghatározó módon befolyásolta a versailles-i konferencia egész tevékenységét. Woodrow Wilson amerikai elnök fotanácsadója Versailles-ban Bernard Baruch, az amerikai hadiipar legfobb irányítója volt. A brit miniszterelnök, Lloyd George fotanácsadója a Rothschild-ház bizalmi embere Lord Alfred Milner volt. Másik tanácsadója pedig a Rothschild-dinasztia alapítójának, Mayer Amschel Rothschild közvetlen leszármazottja, Sir Phillip Sassoon volt. Georges Clemenceau francia miniszterelnököt kormányának belügyminisztere, Georges Mandel látta el tanácsokkal. Az o igazi neve pedig Jeroboam Rothschild volt. Clemenceau tolmácsa Paul Mantoux történész, katonai tanácsadója pedig Kish volt. Valamennyi megnevezett személy zsidó vagy zsidó származású volt. Benjamin Freedman 1961-ben Washingtonban, a Willard Hotelben tartott eloadásában elmondotta, hogy a nemzetközi pénzügyi köröknek és a zsidó bankároknak dönto szerepe volt az I. világháborúban. Ezt azért állíthatja teljes bizonyossággal, mert o is, mint gazdag New York-i zsidó ember ezekhez a zsidó körökhöz tartozott. 1916-ban, amikor az antant egyetlen katonája sem tartózkodott német vagy osztrák-magyar területen, Berlin békét ajánlott fel Londonnak a status quo ante alapján. Ez azt jelentette, hogy a harcoló felek abbahagyják a háborút és minden marad úgy, ahogy a háború kezdetén volt. Anglia ezt ellenezte, de már tartalékai kimerültek és rákényszerült a méltányos német ajánlat elfogadására. Ekkor történt, hogy a német cionisták – kelet-európai társaik képviseletében is – az angol hadi tanácshoz fordultak. Kifejtették, hogy a háború megnyerheto és ezért nem kell elfogadni a német békeajánlatot. A háborút Amerika szövetségével meg lehet nyerni. Így fogalmaz Freedman: „Garantáljuk, hogy az amerikaiak szövetségesként belépnek a háborúba, ha Palesztinát nekünk juttatjátok a gyoztes háború után.” London ezt a titkos megállapodást 1916. október 19-én elfogadta. Freedman ezután arról beszélt, hogy 1916 végéig az amerikaiak nagyobb része németszimpatizáns volt. A zsidók ugyanakkor nem szerették a cárt, és nem akarták, hogy az oroszok nyerjék meg a háborút. A sajtó és a bankházak azonban zsidó kézen voltak. A német zsidó bankok, mint például Kuhn Loeb és mások nem finanszírozták a francia vagy angol érdekeket mindaddig, amíg Párizs és London Oroszország szövetségese volt. Helyette Németországot támogatták. Azt akarták, hogy Németország döntse meg a cári hatalmat. Miután nemzetközi cionista körök lehetoséget kaptak, hogy megkapják Palesztinát, a helyzet megváltozott. Az irányításuk alatt álló tömegtájékoztatás németellenes lett. Röviddel a...



Ihre Fragen, Wünsche oder Anmerkungen
Vorname*
Nachname*
Ihre E-Mail-Adresse*
Kundennr.
Ihre Nachricht*
Lediglich mit * gekennzeichnete Felder sind Pflichtfelder.
Wenn Sie die im Kontaktformular eingegebenen Daten durch Klick auf den nachfolgenden Button übersenden, erklären Sie sich damit einverstanden, dass wir Ihr Angaben für die Beantwortung Ihrer Anfrage verwenden. Selbstverständlich werden Ihre Daten vertraulich behandelt und nicht an Dritte weitergegeben. Sie können der Verwendung Ihrer Daten jederzeit widersprechen. Das Datenhandling bei Sack Fachmedien erklären wir Ihnen in unserer Datenschutzerklärung.