Fallaci Az értelem ereje

1. Auflage 2018
ISBN: 978-615-5617-08-9
Verlag: Ulpius Baráti Kör
Format: EPUB
Kopierschutz: 0 - No protection

E-Book, Hungarian, 300 Seiten

Illiberális. Inkorrekt. Igaz.
Oriana Fallaci a Harag - trilógia második kötetében még tovább megy, ítéletet hoz Európa felett, amely véleménye szerint már nem is Európa, hanem Eurábia, az Iszlám egyik gyarmata.

Autoren/Hrsg.

Fallaci, Oriana

Leseproben

Az Olvasókhoz
Három hónappal ezelott{1} a madridi áldozatoknak ajánlottam ezt a könyvet. A civilizációnk ellenségei által meggyilkolt nyugatiak listája azóta tragikus mértékben bovült. Tehát ez az ajánlás is kibovül. Ajánlom Nick Bergnek, a halal-mészároskéssel lefejezett báránynak, akit Mohamed Zöld Brigádja fejezett le, egy azon barbár bandák közül, amelyeket az álpacifisták, vagyis a kollaboránsaik, az árulók, tisztelnek és támogatnak és az „iraki ellenállás harcosainak” neveznek. Ajánlom Paul Johnsonnak, az ugyanilyen módon lefejezett mérnöknek, akinek Rijádban vágta le fejét az al-Kaida szaúdi csoportja. Ajánlom Kim Szunnak, a dél-koreai tolmácsnak, akit ugyanilyen módon fejeztek le ugyanezek az emberek. Ajánlom Daniel Pearl újságírónak, esztelen brutalitásuk egyik elso, szintén lefejezett áldozatának. Ajánlom mindazoknak az amerikai, angol, kanadai, dán, francia, lengyel, német, japán, orosz, koreai, és török állampolgároknak, akiket naponta rabolnak el Iránban, és többnyire leszúrják oket, mint egy malacot, aztán otthagyják oket az útszélen, mint valami szemetet. Ajánlom mindazon tengerészeknek, akiknek a holttestét megcsonkítják, szétcincálják, aztán a maradványaikat közszemlére teszik, miközben a Bin Ládent és Szaddám Huszeint élteto csocselék örömmámorban úszik, és ünnepel. És mindezt anélkül, hogy az álpacifisták kifejeznék emiatt a felháborodásukat, ahogy azt a civilizált emberek az Abu Ghraib börtönben elkövetett elvetemültségek miatt kifejezték. Ajánlom mindazoknak a teremtéseknek, akiket Allah fiai lemészárolnak a kamikazéikkal, a merényleteikkel, és ajánlom a brutalitásuk összes jövendobeli áldozatának. Ajánlom természetesen a nasszíriai halottainknak, azoknak az olasz katonáknak, akiket a cinizmus és a hazugság specialistái „a megszállók csapataként” emlegetnek. Ajánlom Matteo Vanzan tengerésznek, aki a támadás alatt lévo laktanyájukat védelmezve halt meg. Ajánlom Antonio Amato szakácsnak, akit pusztán azért gyilkolt le a barbár banda, mert Szaúd-Arábiában gyakorolta békés mesterségét. Ajánlom Fabrizio Quattrocchi egykori péknek, aki megszégyenítve az itthoni árulókat, így fordult a hóhérai felé: „Most megmutatom nektek, hogyan hal meg egy olasz.” És akinek a testét otthagyták a kutyáknak, amelyek a felismerhetetlenségig szétmarcangolták. Fabrizio Quattrocchi, akitol a politikai meggyozodése miatt – amelyek ellen jómagam egész életemben harcoltam, ám amelynek nem kevés képviseloje ül a Parlamentben – a mi beijedt hivatalaink megtagadták az állami temetést, sot felravatalozni sem engedték, pedig ezt a tisztességet Campidoglióban még elhunyt filmszínészek is megkapják. A nép hos fia, akinek a temetésén se a Köztársaság elnöke, se a saját városának baloldali polgármestere nem vett részt. És a vele együtt túszul ejtett három másik túsz családtagjai sem. És semmiféle megbízott a Baloldal részérol.{2} Így tehát azt, aminek a Haza köszönetnyilvánításának kellett volna lennie, végül a másik oldal maffiózói vezényelték le. Ajánlom továbbá annak a nyolcszázezer olasznak, akik a hatalmon lévo mortadellák csendes rosszallása ellenére megvették a könyvemet ezalatt a három hónap alatt, és napvilág mellett olvasták el, nem a katakombák sötétjében, nem abban az alattomos csendben, ami az intellektuális terrorizmusból sarjad, nem a félelem sötétjében, amivel a vörösre vagy feketére vagy zöldre vagy fehérre vagy sokszínure festett újfajta fasizmus kimossa az agyadat és kioltja a lelkiismeretedet. Ajánlom bárkinek, aki csupa jószándékból éldegél vakságban, süketségben, tudatlanságban, egykedvuségben, de kész arra, hogy felébredjen, hogy ismét ráleljen némi értelemre. Némi józan észre. És a józan ésszel együtt némi bátorságra. A bátorsággal együtt némi önérzetre. Amire óriási szükségünk lesz. Egyre inkább szükségünk, mert a háború, amelyet hirdettek ellenünk, óráról órára növekszik. És még ennél is keményebb napok várnak ránk. Elszó Több mint két év telt el az óta, hogy publikáltam A harag és a büszkeséget, mint egy Kasszandra, aki a falnak beszél. Azt a fájdalmas kiáltást, amelyet inkvizítoraim, a mai Accursio barátok szentségtöronek, közönségesnek, méltatlannak, aljasnak neveztek, az igaz hittel ellentétesnek, ami az Ördög sugalmazására jött létre, és a legártalmasabb eretnekség itatja át. Azt a j’accuse-t (vádolom-ot){3}, amely mintegy magába szippantott, éppen úgy, mint Az Armilláris Gömb Cecco mestert. (Bunös volt o is, akárcsak én, mivel állította, hogy a Föld gömbölyu. Vagyis azért, mert az igazságot hangoztatta, amit a tudatlanság, a bigottság, a képmutatás és az Értelem hiánya soha nem akar meghallani.) Ó, engem soha nem részesítettek a Szent Hivatal pribékjei olyan eljárásokban, amelyekkel ot gyötörték 1327-ben és 1328-ban. Bár a nyilvános megszégyenítés megtörtént a Santa Croce téren, engem nem vetett (vagy még nem) a lángok közé Jacopo da Brescia mester, egyetemben az én kártékony-könyvecskémmel és egyéb bunös írásaimmal. Az Inkvizíció ravasszá vált, tudjuk. Ma azt hirdeti, hogy ellenzi a halálbüntetést, és a test gyötrésénél jobban kedveli a lélek megkínzását, és harapófogó, kötél, hóhérbárd helyett most vérontást mellozo eszközöket használ. Az újságokat, a rádiót, a televíziót, a szerkesztoségeket. A Szent Hivatal börtönei helyett stadionokat és tereket és tárgyalótermeket, amelyek a szabadsággal visszaélve megölik a Szabadságot. Csuha helyett dzsalabát és csadort meg munkásruhát, amelyben a sokszínu zászlók alatt vonulnak fel a magukat pacifistának nevezok, és persze szürke öltönyt meg nyakkendot, a bábfigurái öltözékét. (Parlamenti képviselok, írók, szakszervezeti vezetok, újságírók, bankárok, professzorok, egyházi méltóságok. Egyszóval a Szent Hivatal tagjai. Accursio barátok, akik a Hatalmat szolgálják, társulva az anti-Hatalomhoz, a Hatalom valódi birtokosához.) Más szóval megváltozott az ábrázata. A lényege azonban változatlan maradt. És ha leírod, hogy a Föld gömbölyu, biztos lehetsz benne: azonnal törvényen kívülivé válsz. Barabbás leszel, Cecco mester leszel. Tudom, hogy amikor ezt mondom, hálátlannak tunhetek. És bizonyos értelemben az is vagyok. A pokol, amelyet a Szent Hivatal zúdított az én Armilláris Gömbömre, valójában rengeteg szeretetet is hozott nekem. Tiszteletet, hálát, szeretetet. Franciaországban például azon az internetes oldalon, amelyet thankyouoriana{4} néven indítottak, egy év alatt ötvenhatezer köszönetnyilvánítás gyult össze, olyan országokból is, amelyeknek a nyelvére nem is fordítottak le engem. Boszniából, például. Marokkóból, Nigériából, Iránból. (Ahol nagyrészt muzulmán nok írták alá a thankyouoriana-t, akik a Saría igája alatt élnek, felesleges is hangsúlyoznom.) Moszkvában egy vegyi üzem igazgatója engedély híján készített belole egy fordítást (Oroszországban még nem jelent meg a könyv), amelyet folytatásokban olvasott fel az alkalmazottainak, a munkásainak. Amerikában néhány újság szinte zavarba ejto dicshimnuszt zengett. A New York Post például azt írta rólam, „kivételnek számít egy olyan korban, amelyben a becsületességet, a morális tisztaságot nem tartják fontos erénynek”. Ugyanebben a lapban egy olvasó Miamiból így írt: „Fallaci könyve engem Churchill Step by Step (Lépésrol lépésre) címu könyvére emlékeztet. Arra a kiáltványra, amelyben Churchill szemrehányást tesz Európának a Hitler és Mussolini kapcsán tanúsított tétlensége miatt” (és, teszem hozzá, ami miatt munkáspárti ellenlábasai háborús uszítónak bélyegezték). Valaki New Yorkból hozzátette: „Nekem úgy tunik, hogy Fallaci az egyetlen szókimondó értelmiségi, aki Európában az óta termett, hogy Winston Churchill megtartotta a híres beszédét a Vasfüggönyrol. Az iszlámmal kapcsolatos meglátásai radikálisak és kikezdhetetlenek.” Hány és hány szeretetteljes levelet kaptam franciáktól, németektol, spanyoloktól, hollandoktól, magyaroktól, skandinávoktól, már nem is számolom. Az olaszoktól kapott levelek pedig öt dobozt töltenek meg. Az egyik, soha nem felejtem el, így szól: „Köszönöm, hogy segített nekem megérteni mindazt, amirol gondoltam valamit anélkül, hogy végiggondoltam volna.” Egy másik azt írta: „Két évvel ezelott hagytam magam befolyásolni azoktól a lincselésektol, amit az énekes kabócák kezdeményeztek Ön ellen, vagyis az elferdítéseiktol. De igazságtalan voltam. A tények Önt igazolták, Önt igazolják. És most én is égek a haragtól és a büszkeségtol.” Csakhogy engem mindez nem vigasztal. Vagy nem annyira, mint kellene. Mert ha azokra gondolok, akik úgy gondolkodnak, mint én, a horizont kiszélesedik, és a tudatlanság, a bigottság, a képmutatás, az Értelem hiánya miatti áldozatok száma megsokszorozódik. Sokkal többen lesznek, mint azok, akik annak idején a Szent Hivatalnak estek áldozatul. Elég az hozzá, hogy az...