E-Book, Hungarian, 352 Seiten
Reihe: Gold Book
Marcellus A bosszú szolgái
1. Auflage 2021
ISBN: 978-963-426-479-8
Verlag: Gold Book
Format: EPUB
Kopierschutz: 0 - No protection
E-Book, Hungarian, 352 Seiten
Reihe: Gold Book
ISBN: 978-963-426-479-8
Verlag: Gold Book
Format: EPUB
Kopierschutz: 0 - No protection
Kr. u. 185. Marcus Aurelius fia és utódja, Commodus császár immár fél évtizede ül a caesarok trónján. Bár uralma békét hozott a birodalomnak és a nép szereti bokezu, pompakedvelo császárát, Rómának külso és belso fenyegetésekkel egyaránt szembe kell néznie.
A császár környezetében a praetorianus testorség parancsnoka, Tigidius Perennis egyre nagyobb befolyásra és hatalomra tesz szert, és nagyravágyásában már a trón elfoglalásáról ábrándozik. Terveit a Pannonia provinciákat kormányzó fiai és az alájuk rendelt legiók segítségével szándékozik elérni.
A Danuvius mentén azonban korántsem teljes a béke. Bár Commodus még uralkodása elso évében békét kötött a kvádokkal és a markomannokkal, a szarmata jazygok kisebb portyáikkal tovább zaklatják a római településeket és erodítményeket. A limes mentén szolgáló római tisztek közül többen is bosszút akarnak állni a betörésekért, és akad, aki semmilyen eszköztol nem riad vissza, hogy jogosnak tüntesse fel a parancsnoki tiltással való szembeszegülését.
Marcellus Mihály legújabb regénye a szerzotol megszokott részletességgel, fordulatos cselekményen keresztül mutatja be a Kr. u. II. század végi Pannonia provinciák és Róma történetét.
Autoren/Hrsg.
Weitere Infos & Material
I.
Intercisa
1.
Tíz esztendovel késobb Lucius Cossonius Eggius Marullus és Cnaeus Papirius Aelianus consuli évében1, december kalendaeja elott két nappal2 Intercisa Pannonia Inferior provincia3 Gnaeus Aelius Thrax decurio nyugtalanul ácsorgott Intercisa Katonavárosának egyik kövezett utcáján. Most kevésbé volt igazi tisztnek mondható, mint általában. Az oregységet vezeto férfi, akinek már az atyja is példaként szolgált Róma katonáinak, maga sem engedett volna a fegyelembol négy évvel ezelott. Bár még most is úgy gondolta, hogy a szigor a legjobb nevelo, s ha valakinek, akkor a katonának van leginkább szüksége rá, mostanra megkopott benne a következetesség. Annyi, de annyi vérbefagyott katonatestvérét siratta el a temetéseken, annyi nyomorultat látott a háborúskodások nyomán. Az alig egy hónapja véget ért, szarmaták és a markomannok elleni bünteto hadjáratban a legközelebbi barátai is odavesztek. Így aztán egy ido után valahogy másként kezdett látni. A szigor szükséges, de a véres és elképesztoen sok áldozatot követelo, öt esztendovel ezelotti germán háború meg a mostani rövid, viszont kegyetlen hadjárat után vajon mi marad a katonáknak? Hiszen életük minden pillanatát veszélyben töltik, és olyan kevesen érik meg a veterán kort. Thrax, aki megannyi seb forradását viselte a testén, döntést hozott. Az alája rendelt katonáknak több engedményt biztosított azzal a kitétellel, hogy természetesen ez nem juthat a feljebbvalóik fülébe. Így aztán a ma éjszakai orjárat közben is megálltak egy kis idore a késoig nyitva tartó kikötoi tavernánál. Thrax ugyan nem tért be a kocsmába, az embereit beengedte egy-két kupa borra vagy egy gyors üzekedésre a szajhákkal. O és a vele kinn strázsálók cserébe ingyen kaptak az elégedett kocsmárostól egy jó nagy pohár melegített bort, ez jól jött a hideg éjszakában. Thrax gyorsan elkortyolta a gozölgo nedut, ami életet hozott a csontjaiba. Közben egy pillanatra sem vette le a szemét a Danuvius partjáról, s a vízrol, amelyben megcsillantak az Erod-hegy4 ortüzei. Ha engedékeny is volt, a figyelme soha nem hagyta el. Mindig tartott attól, hogy nem vesz észre valami fontosat, így aztán egy személyben igyekezett körültekintobbé vált, mint az egész szakasz, amelyet irányított. Mintha mozdult volna valami az Erod-hegy alján túl, a kacskaringós patak torkolata környékén. Kissé ellépett a kocsmából kiszurodo gyatra fény körébol és a bentrol jövo zajoktól, hogy minél jobban megfigyelhesse a területet. Egy újabb moccanás meggyozte, hogy veszély fenyeget. Istenek, hát soha nem lesz itt béke? Néhány hónapnyi sem? Dühösen eldobta a kupát. –?Fegyverbe! – üvöltötte olyan hangon, hogy a taverna falain belül is meghallották. A katonái, mentségükre legyen mondva, az asszonyi test melegét is azonnal hátrahagyták, hogy gyorsan cihelodve kirontsanak a kocsmából. Mire Thrax néhány fegyveresével az élen a parti horreumok5 felé vette az irányt, a teljes szakasz az utcán volt, hogy kövesse oket. Nyílvesszok zúgtak feléjük a semmibol. Lidérces félelem remegtette meg az amúgy is babonás lelku katonákat. A betelepült trákok és az újabban itt állomásozó szír harcosok szorongva kapkodtak amulettjeik felé, némelyik imát mormolt. Talán az éjszaka démonai támadtak rájuk? Arctalan szörnyek az alvilágból? Thrax rekedt hangon igyekezett eluzni a kételyt. –?Átkozott jazyg tolvajok! Már megint nem nyugszanak! Átmerészkedtek a folyón rabolni. Ne kegyelmezzetek nekik! – harsogta olyan hévvel, hogy az orjárat katonái elfeledték félelmeiket. Pajzsaik mögé bújva közelítették meg a raktárakat, majd bekerítették az ellenséget. Ekkor a horreumok orségének szállásán is fények gyúltak, így jobban láthatták a támadókat. Kardját maga elé emelve Thrax nekirontott a még mindig nyilazó jazygoknak. Az ellenség sorai szétnyíltak, szablyákkal felszerelt állatprémes, borruhás harcosok fogadták a támadását. Azonnal látszott, hogy túleroben vannak. Thrax az elso roham után mindjárt tudta, hogy a túlpartiakat nem gyozhetik le ennyien. Hátrahúzódott a harcoló egysége mögé egy pillanatra, majd a szájába kapta bronzból készült katonai sípját6. A hang olyan élesen vágott bele a párás hideg éjszakába, hogy nem akadt egyetlen alvó sem, aki ne ijedt volna fel. Többször megismételte, aztán ismét belevetette magát a harcba. A kiköto partja felett magasodott az Erod-hegy. Innen, a pataktól látótávolságra terpeszkedett a castrum kapuja, de ahhoz igazán jó szemre volt szükség, hogy tisztán kivehessék a bástyákat. Ám valahogy most élesebben látszott minden: kisvártatva kinyílt a nagy, kétszárnyú tölgyfa bejárat, újabb járorszakaszt engedve ki magán; csak úgy zörgött rajtuk a fémfegyver és felszerelés. A katonák futólépésben igyekeztek az összecsapás helyszínére, hogy segítséget nyújtsanak Thrax csapatának, amelynek létszáma idoközben a felére apadt. A jazyg szarmaták rikoltozva, mint eszüket vesztett lidércek kaszabolták az orséget. Thrax megsebesült a vállán. A lemezvért szíja mellett szaladt be egy kard hegye, nem tartóztatta fel a vastag borsubarmalis7 sem. A penge felsebezte a borét, de nem fordított rá nagyobb figyelmet, hiszen sikerült levágnia a gyalázatos támadót. Közben a felmento sereg rárontott a jazygokra, így még kevesebbet törodött a saját állapotával, inkább a bosszúból vette ki a részét. Ennek következtében sikerült jelentos veszteséget mérni az átkozott barna képuekre, akik emiatt a part felé visszakoztak a fák és az apró kunyhók, kicsi telkek között. A rómaiak úgy üldözték oket, kiéheztetett vadak, ám a jazygok az éjszakai harc mesterei voltak: némelyiknek sikerült eltunni a járorcsapat szeme elol. Újabb csoport csatlakozott a szarmatákat üldözo sereghez, egy hírvivojük azonnal Thraxhoz szaladt. A fülébe kiáltotta az erodbol érkezo utasítást, majd elhátrált oda, ahonnan jött. –?Vissza! – üvöltötte erre torkaszakadtából Thrax. – Vissza az erodhöz! Parancsára a pajzsokkal felszerelt, pikkelyvértes oregység azonnal visszahúzódott a castellum felé vezeto úthoz, hiszen nagyon jól tudták, mi következik ilyenkor. Ahogyan néhány katonája, Thrax is sietve próbált tüzet csiholni. Közben szokása szerint dühödten szitkozódott a jól ismert trágárságával: „Pluto büdös segge lyukába ezekkel!” – üvöltözte, amíg nem sikerült lángot gyújtani. Hamarosan fáklyák lobbantak a kezükben, majd leszúrták a földbe. Aztán amilyen gyorsan tudtak, menekültek onnan. Röviddel ezután eros, surrogó hangok éledtek az éjszakában. Ezernyi nyílvesszo indult útnak a castellum szélérol a Danuvius partja és a tuzjel közötti területre, ahol a jazygok bujkálhattak. A szír íjászegység alaposan kitett magáért. Szünet nélkül küldték az Erod-hegy szélérol tüzes lövedékeiket, surun pettyezték a part fövenyét, s halált hozva csapódtak a rejtozködo jazygok testébe. A folyó felol felharsanó jajkiáltások bizonyították, hogy célba találtak. Thrax elégedetten nézte a területet; e kicsi fényektol egyre inkább mécsesekkel feldíszített szent kegyhelyre kezdett emlékeztetni. Való igaz, gondolta bosszúszomjas elégedettséggel, a terület a betolakodó szarmaták síremlékévé lett. A nyilak zápora lassan elapadt, s a jajongás és a halálsikoly is alábbhagyott a parton. Indulhat a mészárlás a sebesültek között, hogy megtanulják végre a túlparti barna pofájúak, nem törhetnek be kényükre-kedvükre büntetlenül a Birodalomba. Éppen kiadta volna a parancsot, amikor harci kürtök vészjósló hangja állította meg a mozdulatát. A tülkölések azt sejtették, hogy a település más részeit is támadás érte. Hirtelen ellepte a hideg veríték. Lehet, hogy mindez itt csak egy ostoba figyelemelterelés volt? És erre ment rá az egységének a zöme? Csapata élén felszaladt a magaslat szélére, hogy belássa az egész települést. A Polgárváros jómódúak lakta déli részén, az erodön túl, a limesút mentén néhány teto tüzet fogott. Thrax tudta, nem akármilyen emberek lakják azokat a házakat. Igaza lett: a valódi cél a gazdagok portáinak fosztogatása. Ebbol nagyon nagy baj lehet, akár személyesen neki is. Elrikkantotta magát, hogy a maradék egységét tettekre ösztönözze. Miközben igyekezetre nógatta a bajtársakat, egyfolytában a maga istenéhez fohászkodott, hogy ne az történjen, amitol retteg. Pedig az történt. A jazygok a négy kereskedo házát rohanták le, elárulva ezzel is a támadás elore eltervezett voltát. Ráadásul a négy leghatalmasabb intercisai polgárról volt szó, egyikük a castellum nemrég leszerelt parancsnoka. A másik egy híres veterán, Aquincumban tanulta a háború mesterségét, s megbecsült senior korára a környék legnagyobb hatalmú pénzemberévé vált. Clavio és famíliája nem bennszülött, nem is betelepült szír vagy trák, hanem igazi itáliai polgár, aki az érdemei és a lehetoségei ellenére is Pannoniában maradt, hogy...




