Nemere | A kormányzó | E-Book | www.sack.de
E-Book

E-Book, Hungarian, 312 Seiten

Reihe: Gold Book

Nemere A kormányzó


1. Auflage 2021
ISBN: 978-963-426-472-9
Verlag: Gold Book
Format: EPUB
Kopierschutz: 0 - No protection

E-Book, Hungarian, 312 Seiten

Reihe: Gold Book

ISBN: 978-963-426-472-9
Verlag: Gold Book
Format: EPUB
Kopierschutz: 0 - No protection



Nemere István Horthy Miklós életét feldolgozó regénytrilógiájának második kötetében az I. világháború befejezésétol a II. világháború kitöréséig követi nyomon Magyarország késobbi kormányzójának életútját.
Az otrantói tengeri ütközet után a súlyos sebesülésébol felépülo Horthy Miklóst a Ferenc Józsefet az osztrák császári és magyar királyi trónon követo I. (IV.) Károly császár elobb ellentengernaggyá, majd altengernaggyá és az Osztrák-Magyar Monarchia flottájának parancsnokává lépteti elo.
A flotta leszerelése után visszavonul kenderesi birtokára, ott éli meg az oszirózsás forradalmat és a Tanácsköztársaság véres napjait. Azonban jellemébol fakadóan képtelen a tétlen szemlélodésre, így 1919 májusában elvállalja Károlyi Gyula szegedi kormányának hadügyminiszteri posztját.
A román megszálló hadsereg kivonulását követoen az antant támogatásával 1920-ban kormányzóvá választották, s ezzel kezdetét vette a magyar történelemnek az a közel negyedszázados korszaka, melynek történeti és emlékezetpolitikai megítélése mindmáig éles vitákat vált ki.
Nemere István trilógiájában Horthy Miklós és közvetlen környezete sorsán túl nem mulasztja el bemutatni a korszak hétköznapi embereinek sorsát, gondolkodásmódját sem. Életrajzi regénye kiváló korkép a két világháború közötti Magyarországról és Európáról.

Nemere A kormányzó jetzt bestellen!

Autoren/Hrsg.


Weitere Infos & Material


CSATÁK TÜZÉBEN
A tenger sötét volt és nem látszott nyoma a közelgo virradatnak. Még a keleti égbolton sem derengett az a halvány fénycsík, amely általában jelzi a közeledo világosságot. Ez a homály szinte öröknek tunt, pedig az emberek tudták, hogy nem lehet az. Mindennek vége szakad egyszer, a természetben semmi sem örök. Víz, fém és emberek – ez a három lapul az éjszakában. Az emberek a vízen vannak, fémfalak között rejtoznek. Egymás ellen harcolnak, mint oly régen már. Akik most úton vannak keletre és délre, tudják, valahol ugyanolyan férfiak várakoznak hasonló és másféle hajókban. Ok is a tenger fiai, együtt vannak jóban és rosszban, s ugyanúgy várják oket valahol. Vízen élok is kapcsolódnak a szárazföldhöz, van egy hely, ahol megszülettek, és ahonnan elindultak ide. Most hát itt vannak, hajóznak az éjszakában. A sötétség erosebb, mint a páncél, amely ideiglenes lakóhelyüket védelmezi. Vannak fegyvereik, készek a harcra. A hajók mélyén ott lapulnak a többiek, kiknek most aludniuk kellene. Vajon mindegyik nyugodtan pihen? Hiszen tudják, hogy nemsokára elkezdodik a harc. Sokan vesznek a vízbe, fetrengenek sebesülten a fémpadlókon. Most még csönd van. Csak a motorok zakatolnak egyenletesen, a hajócsavar minden fordulata közelebb viszi oket a leendo csatatérhez. Amit a vízen semmi sem jelöl, még nem. Mire kivilágosodik, az addig csöndesen osonó jármuvek közel, túl közel lesznek egymáshoz. –?Ido? – kérdezte Miklós. –?Három óra tizenöt perc – felelte valaki. A kapitányi hídon néhány tiszt és a kormányos matróz tartózkodott. Más nem lehetett a meglehetosen szuk helyiségben. Miklós érezte testében a motorok remegését. Ezt az egész hajón érezni lehet. Innen bármikor leszólhatnak a gépházba, mire megváltozik a sebesség, másképpen vágja a hajó orra a hullámokat, más hangon zakatolnak a motorok. Megszólalt: –?Kaptunk rádiójelentést? –?Nem, uram. –?Figyeljenek jól. – A torka kiszáradt. Tudta, hogy nagyon kell figyelniük. Hiszen most van az az idopont, amikor a flotta hajói elválnak egymástól. A Saida még hallgatott, pedig mivel az a leglassúbb hajó a csoportban, o kapta a legközelebbi célpontot, és most kell arra elkanyarodnia. Nem vártak külön parancsra, a parancsnokok tudták, mi a feladatuk. A Helgoland parancsnoka, Eric Heyssler sorhajókapitány jobbra ment, a Novara pedig, ez itt Miklós lába alatt, balra fordult. Mindenki tudja, mi a dolga. A francia és olasz hajók most terítik a dróthálókat. Tulajdonosaiktól elrekvirált halászhajókon és teherszállítókon viszik a hatalmas hálókat a telepítés helyszínére. Vannak, amelyek április végétol mozdulatlanul tartanak efféle ötven méter mélységbe lelógó acélhálókat és fenékhez is horgonyoznak, ahol lehet. Ha velük végeznek, az általuk tartott háló megsemmisül, a fenékre omlik, és attól az órától a német és osztrák tengeralattjárók kijuthatnak a Földközi-tengerre! Amitol alapjaiban változhatnak meg a hadászati körülmények azon a tengeren. –?A Saidának sikerült felriasztani az egész vonalat – jelentette a rádiós kisvártatva –, mert körben már odaért a védvonalhoz. A hálókat tartó halászhajók némelyike gyorsan leoldotta a hálót és menekülésbe kezdett. A támadás nagyon váratlanul érte oket. A védvonalat felriasztották – pontosan úgy, ahogyan azt Miklós eredetileg tervezte. Jóval késobb a Helgoland jelentette, hogy három orhajóval találkozott a sötétben, azok fényjelzésekkel felszólították, igazolja magát, ám a kapitány egyszeruen nem válaszolt, mire továbbengedték, mert a sajátjuknak hitték. Negyed ötkor a Helgoland elérte a célját, a legdélibb pontot: egy vonalban volt az itáliai félsziget kicsúcsosodó keleti pontjával, a Santa Maria di Leuca-fokkal. –?Úgy ment át köztük, mint kés a vajon – vélte Róbert, a másodkapitány. Egy pillanatig furcsa volt Miklós számára, hogy bár mindketten magyarok, mégis németül beszélnek, hogy a legénység és a többi tiszt is értse. Ez valahogy a vérükben volt. A rádiós nem írt le semmit, még nem. Késobb majd összegzik a rádióforgalmat. A hajó csöndben haladt, folyamatosan érkeztek hozzá a jelentések az éterbol: –?A Helgoland jelenti: négy huszonháromkor megfordult, mert ellenséggel nem találkozott, most visszafelé jön, és sorra tüzet nyit a halászgozösökre. Ötöt elsüllyesztett, hármat ronccsá lott! – Majd valamivel késobb: – Kimentett a vízbol tizennyolc brit tengerészt. Megint valamivel késobb: –?A Novara jelenti, hogy a Fan-szigetig hatolt elore, tizenkét felfegyverzett halászgozösre talált, félóra alatt ötöt elsüllyesztett, öt másikat rommá lott. Harmincöt vízbe esett brit tengerészt halászott ki és ejtett foglyul. Miklós arra gondolt, igazán ideje lenne ellenfélre találniuk. Az antant katonái nem tudják, hogy nagyobb flottával jöttek. Lehet, meg vannak gyozodve, hogy csupán néhány osztrák hadihajó próbálkozik? Mert abban biztos lehetett, hogy tudják: a környéken garázdálkodnak a piros-fehér-piros zászlós hajók, azok „kóstolgatják” a védelmi vonalat. Nem tudják még, hogy mindaz, ami addig történt, csak egy fortélyt szolgál. Azt, hogy az ellenséges hadihajók üldözobe vegyék az itt lövöldözo hajóikat, és induljanak észak felé, megsemmisíteni az osztrákokat. Javában zajlott a csata, amelyben Miklós nem vehetett részt. A Csepel és a Balaton rombolók egy több hajóból álló teherkonvojra találtak, ezeket egy olasz romboló kísérte. Nyilván hálókat szállítottak be az Adria közepére, hogy felszereljék a zárlatot, viszont nem érhettek célt, két hajót elsüllyesztettek az osztrákok, az olasz romboló is a fenékre ment. Ekkor elmúlott reggel hét óra, világos nappal volt. Repülok jelentek meg nem annyira bombázási, mint felderítési céllal. Miklós hallgatta a jelentéseket. „Tartalékban” volt, várta, hogy számára is kedvezo hadi helyzet alakuljon ki. Az osztrák–magyar rombolók remek munkát végeztek, sok hajót elsüllyesztettek azon a reggelen, sot az egyiknek sikerült kikerülnie egy torpedót, amit egy tengeralattjáróról indítottak ellene. Nyolc óra után pár perccel Miklós ennyit mondott: –?Harci riadó! Tudta, hogy közeledik az ellenség. A sok pusztítást végzett rombolók jöttek vissza északra, hogy a túlero elol bemeneküljenek a cattarói öbölbe, a támaszpontjukra. O pedig saját kisebb flottája élén lesben állt: ha az ellenség elég közel ér… akkor lecsap. Hallotta az osztrák felderíto pilóták jelentéseit, összeállt a kép, tudta, hogy bevetették az ellenséges légierot is, bár egyetlen hajót sem találtak el, mert a légvédelem eros tuzzel tartotta távol a repüloket. –?Jelentés Cattarónak – parancsolta Miklós. – Indulhatnak! A csapda, amit hónapokon át építgetett a fejében, aztán hosszú hetek munkájával megvalósított, végre muködni kezdett! A Novara-csoport hajói hagyták magukat üldözni, miután eredményesen rácsaptak az ellenségre hajnalban és a reggeli órákban. Most visszafelé jöttek teljes gozzel, a brit, olasz és francia cirkálók, rombolók, sot nagyobb hadihajók csapatosan üldözték oket. Négy olasz romboló, pár cirkáló és több ellenséges antanthajó jött csapatba verodve. Miklós hajói nyolcezer méterrol nyitottak tüzet, azonban kiderült, hogy ez túl nagy távolság, hát teljes gozzel indultak közelebb az ellenséghez. Ekkor a távolabb lévo hajók nem látták egymást, csupán az égre kanyarodó füstoszlopokat. Tiszta ido volt, mondhatni „tengeri ütközetre felettébb alkalmas”, ahogyan Róbert, a helyettese nyilatkozott. Zúgtak a motorok és a kazánventilátorok. Miklós kiadta a parancsot: –?Ködöt fejleszteni! Még soha, sehol, a világ egyetlen flottája sem alkalmazott ködöt igazi harci helyzetben. Most erre került sor. Ha sikerül az akció, a szél a túlnyomásos tartályokból eloömlo ködöt az ellenség felé viszi. A Novarán és a többi hajón tudták, ha az ellenség nem látja oket, közelebb mehetnek és beléjük ereszthetik a torpedókat. Öt perccel késobb azonban… –?Megfordult a szél, uram! –?Látom. – Miklós bosszús volt, és felébredt benne húsz évvel fiatalabb, vakmero énje, aki nem ijed meg sem a vadállatoktól, a távoli utazásoktól, az ellenséges tengertol, legfoképpen más emberektol: – Irány az ellenség, menjünk közelebb! A brit cirkálók közben láthatóan azon igyekeztek, hogy elvágják az osztrákok menekülési útvonalát. Mert sikerült elhitetni velük, hogy tulajdonképpen menekülnek az antant túlereje elol… Miklós mosolya rövid volt, mert látta az újabb bajokat. Itt bizony nincs helye a vidámságnak, komolyan kell venni az ellenséget! És máris alig öt kilométerre kerültek egy csatahajótól, ami azt jelentette, hogy folyamatosan tuzzel árasztották el egymást. Miklós a vezérloben állt – a „hídon”, a hajó idegközpontjában –, szeme elott távcso. Iszonyú volt a zaj, hiszen rájuk is lottek, ám az o ágyúik is szinte szünet nélkül tüzeltek. Itt az emberi szónak nem volt értelme, úgysem hallották...



Ihre Fragen, Wünsche oder Anmerkungen
Vorname*
Nachname*
Ihre E-Mail-Adresse*
Kundennr.
Ihre Nachricht*
Lediglich mit * gekennzeichnete Felder sind Pflichtfelder.
Wenn Sie die im Kontaktformular eingegebenen Daten durch Klick auf den nachfolgenden Button übersenden, erklären Sie sich damit einverstanden, dass wir Ihr Angaben für die Beantwortung Ihrer Anfrage verwenden. Selbstverständlich werden Ihre Daten vertraulich behandelt und nicht an Dritte weitergegeben. Sie können der Verwendung Ihrer Daten jederzeit widersprechen. Das Datenhandling bei Sack Fachmedien erklären wir Ihnen in unserer Datenschutzerklärung.