Paris Zárt ajtók mögött

1. Auflage 2018
ISBN: 978-615-5617-64-5
Verlag: Ulpius Baráti Kör
Format: EPUB
Kopierschutz: 0 - No protection

E-Book, Hungarian, 400 Seiten

A tökéletes házasság? Vagy a tökéletes hazugság?
A pszichilógiai thriller, amiért mindenki megorül
Mindenki ismer olyan párokat, mint Jack és Grace. Jack jóképu és gazdag, Grace bájos és elegáns. Kedveljük oket, még ha nem is áll szándékunkban.
És szeretnénk Grace-t jobban is megismerni.
Csakhogy ez nem is olyan egyszeru, ugyanis Jack és Grace elválaszthatatlanok.
Van, aki ezt igaz szerelemnek nevezné. Mások talán feltennék a kérdést, hogy Grace miért nem veszi fel soha a telefont. Vagy miért nem lehet vele beülni valahova egy kávéra, jóllehet nem dolgozik. És hogy marad olyan sovány, noha rafinált fogások sorát fozi? És vajon miért van rács az egyik hálószoba ablakon?
'Briliáns, dermeszto, félelmetes és letehetetlen.'
Lesley Pearse

Autoren/Hrsg.

Paris, B. A.

Leseproben

Jelen
A pezsgosüveg a márvány konyhapulthoz koccan, amitol összerezzenek. Jackre pillantok, remélem, hogy nem vette észre, mennyire ideges vagyok. Észreveszi, rám mosolyog. –?Tökéletes – mondja halkan. Megfogja a kezem, oda vezet, ahol a vendégeink várnak. Amint átmegyünk a hallon, látom a virágzó liliomot, amelyet Diane és Adam hozott a kertünkbe. Olyan gyönyöru rózsaszín, remélem, Jack olyan helyre ülteti, ahol láthatom a hálószoba ablakából. Pusztán a kert gondolatától sírni támad kedvem, de gyorsan leküzdöm. Ma este annyi forog kockán, hogy az adott pillanatra kell koncentrálnom. A szalonban egyenletesen ég a tuz az antik kandallóban. Március van, de a levego még csípos, és Jack azt szereti, ha a vendégeink a leheto legjobban érzik magukat. –?A házad tényleg nem semmi, Jack – mondja elismeron Rufus. – Nem gondolod, Esther? Nem ismerem sem Rufust, sem Esthert. Újak a környéken, most találkozunk eloször, és ettol a szokottnál is idegesebb vagyok. De nem okozhatok csalódást Jacknek, így mosolyt kényszerítek az arcomra, azon imádkozva, hogy kedveljenek. Esther nem viszonozza, gondolom, vár még az ítélettel. De nem hibáztatom. Amióta úgy egy hónapja csatlakoztak a baráti körünkhöz, ezerszer hallhatta, hogy Grace Angel, a briliáns ügyvéd, Jack Angel felesége tökéletes példája a nonek, akinek minden megadatott: tökéletes ház, tökéletes férj, tökéletes élet. Ha én volnék Esther, én is óvakodnék magamtól. Tekintetem a doboz drága csokoládéra esik, amelyet most vesz elo a táskájából, és átjár az izgalom. Mivel nem akarom, hogy Jacknek adja, finoman közelítek hozzá, o pedig ösztönösen odanyújtja nekem. –?Köszönöm, csodásan néz ki – mondom hálásan, és a kávézóasztalra teszem, hogy késobb, amikor majd kávézunk, kibonthassam. Esther érdekel. Tökéletes ellentéte Diane-nek – magas, szoke, karcsú, tartózkodó –, és önkéntelenül tisztelem, amiért az elso ember, aki a házunkba lépve nem ájuldozik, hogy milyen gyönyöru. Jack ragaszkodott hozzá, hogy o válassza a házat, azzal, hogy a ház a nászajándékom, így hát akkor láttam eloször, amikor visszatértünk a nászutunkról. Bár Jack mondta, hogy tökéletes számunkra, nem voltam ezzel teljesen tisztában, amíg nem láttam. Minthogy jókora területen fekszik a falu végén, megteremti Jacknek a vágyott elvonultságot, és a kiváltságot is, hogy az o háza a legszebb Spring Eatonben. És a legbiztonságosabb. Bonyolult riasztórendszere van, acélzsaluk védik az ablakokat és a földszintet. Talán különösnek találják egyesek, hogy ezek napközben többnyire zárva vannak, ám ha kérdezi valaki, Jack azt válaszolja, hogy az o munkájánál az egyik legfontosabb dolog a biztonság. Sok festmény van a szalonunkban, ám az embereket általában a kandalló fölött függo nagy, vörös vászon vonzza. Diane és Adam, akik már látták, nem állják meg, hogy oda ne menjenek hozzá ismét, Rufus is csatlakozik hozzájuk, Esther pedig leül az egyik krémszínu borkanapéra. –?Csodálatos – bámulja Rufus a sok száz pici jelet, amelyekbol a kép összeáll. –?Szentjánosbogarak a címe – magyarázza Jack, miközben a pezsgot bontja. –?Sosem láttam még ilyesmit. –?Grace festette – mondja neki Diane. – Hát nem fantasztikus? –?Látnod kéne Grace többi festményét. – Jack szinte hangtalanul húzza ki a palackból a dugót. – Azok aztán izgalmasak. Rufus érdeklodve pillant körül. –?Itt vannak? –?Nem, attól tartok, másutt lógnak a házban. –?Csak Jack láthatja oket – tréfálkozik Adam. –?Meg Grace. Nem igaz, drágám? – mosolyog rám Jack. – Csak mi ketten. –?Úgy van – fordítom el a fejem. Leülünk Esther mellé a kanapéra, Diane örömmel kiált fel, amikor Jack magas poharakba tölti a pezsgot. Rám néz. –?Jobban vagy? – kérdezi. – Grace tegnap nem tudott velem ebédelni, mert beteg volt – magyarázza Esthernek. –?Csak egy migrén – magyarázom. –?Sajnos Grace hajlamos rá – néz rám együtt érzon Jack. – De nem tartanak soká, hála az égnek. –?A második alkalom, hogy átejtettél – mutat rá Diane. –?Sajnálom – mentegetozöm. –?De ezúttal nem felejtheted el csak úgy – ugrat Diane. – Mi lenne, ha jövo pénteken bepótolnánk? Nem jut eszedbe ismét az utolsó pillanatban, hogy vár a fogorvos? –?Nem, és migrénem sem lesz, remélem. Diane Estherhez fordul. –?Volna kedved csatlakozni hozzánk? Egy étteremben kellene találkoznunk a városban, mert dolgozom. –?Köszönöm, szívesen. – Rám néz, talán ellenorizni akarja, nincs-e kifogásom ellene, és miközben rámosolygok, szörnyu buntudatot érzek, mert tudom, hogy én nem leszek ott. Jack figyelmet kér, és köszöntot mond a frissen a környékre költözo Estherre és Rufusra. Felemelem a poharam, iszom egy korty pezsgot. Táncolnak a számban a buborékok, hirtelen elönt a boldogság, próbálom megorizni. De éppoly gyorsan elillan, ahogy jött. Látom, hogy Jack élénken cseveg Rufusszal. Jack és Adam néhány hete a golfklubban találkoztak Rufusszal, és meghívták egy játékra. Amikor Jack látta, hogy Rufus kiváló golfozó, de mégsem annyira kiváló, hogy ot megverje, meghívta Estherrel együtt vacsorára. Ahogy nézem oket együtt, nyilvánvaló, hogy Jack imponálni akar Rufusnak, ami azt jelenti, hogy nekem is meg kell nyernem Esthert. De nem lesz könnyu; Diane egyszeruen csodál, Esther bonyolultabbnak tunik. Elnézést kérek, és kimegyek a konyhába a korábban elkészített szendvicsekért, no meg elvégezni az utolsó simításokat a vacsorán. Az etikett megkívánja – és Jack ebben a kérdésben igen pedáns –, hogy ne maradjak el sokáig, ezért gyorsan felverem a tálban várakozó tojásfehérjét, és hozzákeverem a korábban elokészített felfújtalaphoz. A keveréket külön tálkákba kanalazom, ideges pillantást vetek az órára, a tálkákat vízfürdobe állítom, és beteszem a sütobe, megjegyezve a pontos idot. Egy pillanatig elfog a pánik, hogy nem készülök el mindennel, de emlékeztetem magam, hogy a félelem az ellenségem, megpróbálok higgadt maradni, és visszamegyek a szalonba a szendvicsekkel. Körbekínálom oket, és hálásan fogadom a bókokat, mert tudom, hogy Jack is hallja oket. Ezt igazolja a fejem búbjára nyomott puszi is, és helyesel Diane-nek, hogy valóban remekül fozök, én pedig megkönnyebbülten felsóhajtok. Minthogy jutnom kell valamire Estherrel, leülök mellé. Ezt látva, Jack elveszi tolem a szendvicses tálat. –?Megérdemelsz egy kis pihenést, drágám, a mai hosszú és fárasztó munka után – mondja, amint a tálcát hosszú, elegáns ujjain egyensúlyozza. –?Egyáltalán nem volt nehéz – tiltakozom, ami hazugság, és ezt Jack is tudja, mert o állította össze a menüt. Felteszem Esthernek a megfelelo kérdéseket: otthonosan érzi-e már magát itt, sajnálta-e otthagyni Kentet, beilleszkedett-e a két gyereke az új iskolába. Valamiért bosszantja jól tájékozottságom, ezért megkérdezem a fia meg a lánya nevét, bár tudom, hogy Sebastian és Aisling. Még a korukat is tudom, hét- és ötévesek, de úgy teszek, mintha nem tudnám. Tisztában vagyok vele, hogy Jack fülel minden egyes szavamra, és tudom, hogy kíváncsi lesz, mit akarok elérni. –?Neked nincs gyereked, igaz – mondja Esther. Inkább állítja, semmint kérdezi. –?Nem, még nincs. Úgy gondoltuk, elobb néhány évig kettesben élvezzük az életet. –?Miért, mióta vagytok házasok? – A hangjában meglepodést érzek. –?Egy éve – vallom be. –?A múlt héten volt az évfordulójuk – csicsereg közbe Diane. –?És még nem vagyok hajlandó senkivel osztozni az én gyönyöru feleségemen – mondja Jack, és újratölti Diane poharát. Egy pillanatra az vonja el a figyelmem, hogy egy pici pezsgo nem talál a pohárba, hanem Jack tökéletes nadrágjának a térdén köt ki, –?Remélem, nincs ellene kifogásod, ha megkérdezem – gyoz Esther kíváncsisága –, de egyikotök sem volt korábban házas? Úgy hangzik, mintha igenlo választ várna, mintha egy elégedetlen volt férj vagy feleség a háttérben annak lenne a bizonyítéka, hogy mégsem vagyunk tökéletesek. –?Nem, egyikünk sem – mondom. Jackre pillant, és tudom, azt gondolja, egy ilyen jóképu férfi hogy maradhatott ilyen sokáig független. Magán érezve a tekintetét, Jack jámboran elmosolyodik. –?Be kell vallanom, hogy negyvenévesen aggódni kezdtem, hogy sosem találom meg a tökéletes not. De mihelyt megláttam Grace-t, tudtam, hogy rá vártam. –?Annyira romantikus – sóhajtja Diane, aki már ismeri a találkozásunk történetét....