Perry Rohadék

1. Auflage 2018
ISBN: 978-615-5676-06-2
Verlag: Ulpius Baráti Kör
Format: EPUB
Kopierschutz: 0 - No protection

E-Book, Hungarian, 500 Seiten

A világhíru bestseller. Egy szívfájdítóan gyönyöru love sztori.
A nevem Carter Reynolds. Rohadéknak születtem, és rohadékként fogok meghalni. Erre fiatalon jöttem rá, és nem változtathat rajta senki és semmi. A pusztítás egyirányú ösvényén járok, Isten irgalmazzon annak, aki az utamba kerül. Utálom az életemet. Igazából mindent gyulölök.
Egészen addig, amíg nem találkozom a szomszéd kölyökkel. Indi-csodabogár-anával. Rögtön ellenszenves. Attól a perctol fogva, amikor eloször megpillantom, fellobbant bennem valamit. Olyan érzelmeket vált ki belolem, amelyekrol azt hittem, képtelen vagyok érezni. Ez egy kicsit sincs ínyemre. Amikor rám néz azzal a hatalmas, gyönyöru, kísérto zöld szemével, mintha lelátna a lelkem mélyébe. A sikító frászt hozza rám az a lány. Olyan, akár a napfény és a szivárvány az én komor, pusztító világomban. Rosszul vagyok a napfénytol és a szivárványtól.
A nevem Indiana Montgomery. A barátaim Indinek szólítanak. Hat éves koromban elvesztettem anyámat, de csodálatos az életem, és nagyszeruek a barátaim. Apám boven kárpótol azért, hogy csak egy szülom van. A kicsi lánya vagyok, a világa közepe. Csodálom ot.
Amikor Carter Reynolds a szomszédba költözik, rosszabbra fordul az életem. Vonzó, rohadtul dögös, de ezzel véget is ér a dicséret. Úgy tunik, határozottan eltökélte, hogy tönkreteszi az életemet. Durván viselkedik, de amikor a szemébe nézek, nem látok gorombaságot. Sérülést és fájdalmat látok. Elveszettnek tunik.
Gyulölnöm kellene azért, ahogy bánik velem, de bármily meglepo, nem gyulölöm. Legfeljebb sajnálatot érzek iránta. Segíteni akarok neki, hogy megtalálja a békét. A fényt, amelyrol tudom, hogy ott rejtozik valahol a sötét világában, de egyetlen sugarát sem akarja.
Újra és újra figyelmeztetett, hogy maradjak távol tole, de nem tudok. Valamiért vonzódom hozzá. Mindig rohadékként utal magára. Talán igaz lehet, de számomra inkább egy teljesen félreismert rohadék. Akár tetszik neki, akár nem, én nem adom fel.

Autoren/Hrsg.

Perry, J. L.

Leseproben

ELSO RÉSZ
1. fejezet
Jelen… CARTER Bepakolom az utolsó dobozokat is az autó csomagtartójába, megfordulok, és egy utolsó pillantást vetek az egyetlen olyan helyre, amelyet valaha is otthonomnak neveztem. A helyre, ahol életem utolsó tizenhét évét töltöttem. Igaz, hogy csak egy ócska régi lakóépület, de az otthonom. Semmit nem ismertem ezen kívül. Kibaszottul dühít, hogy távozásra kényszerítenek. Rettegtem ettol a naptól. Utálom, hogy azzal a faszfejjel kell majd élnem, aki az anyám férje. Hála istennek csak hat hónapról van szó. Akkor töltöm majd be a tizennyolcat; végre törvényesen is felnott leszek. Biztosak lehettek benne, hogy az elso dolgom lesz felrobbantani ezt az átkozott helyet. Anyunak most már ott van az a faszszopó. Többé már nincs rám szüksége. Hat hónapja kezdett randevúzni John Sheparddal. Mondhatjuk, hogy förgeteges románc volt. Azt hiszem, anyu egyedül volt, mióta megszülettem, így aztán nem igazán hibáztathatom azért, hogy társra vágyott. Mindig csak mi ketten voltunk. Eleinte tulajdonképpen tetszett, hogy van mellettem egy afféle apafigura, de a reményeim gyorsan elpárologtak, mihelyt megismertem Faszfejet. Így hívom magamban. Tökéletesen illik rá. Észrevettem anyun a változást, amikor hazajött a randevúkról. Boldogabb volt. Könnyedebb. Mintha lebegett volna, vagy mi a szar. Örültem, hogy ilyennek láttam. Megérdemli a boldogságot. Pár hónapig találkozgattak, mielott eloször hazahozta ot, hogy bemutassa nekem. A megismerkedésünkkor kitettem magamért. Anyu kedvéért csináltam. A pasas nagyon kedves volt, míg anyu magunkra nem hagyott néhány percre, hogy italt hozzon. Azonnal gyanakodni kezdtem, látva, hogy milyen undorral mért végig. Az ido múlásával a pillantások gyulölködo megjegyzésekbe torkolltak. Eleinte nem tettem semmit, amivel kiprovokáltam volna. Gondolom, valami okból kifolyólag egyszeruen nem kedvelt. Talán azért, mert fattyú vagyok. Ki tudja? Hozzászoktam az elutasításhoz. Egész életemben részem volt benne. Anyu szeretete mindig önzetlen volt. Még akkor is szeretett, akkor is gondoskodott rólam, amikor rosszalkodtam. Ezért örökké hálás leszek neki. Sok mindenen ment keresztül velem az évek folyamán, de soha nem inogtak meg az érzései irántam. Egyszer sem. De Faszfej számára nem jelentettem semmit, gondolom. Csak tüske voltam az oldalában. Valami, ami anyu és közéje állt. Kiborultam, amikor megkérte anyu kezét, és o igent mondott, de nem mutattam ki anyu elott, hogy mit érzek. Nem akartam megfosztani az örömtol. Megérdemelte a boldogságot azok után, hogy mi mindent áldozott fel értem az évek során. Nem szándékoztam az útjába állni. Aznap, amikor anyu ujjára húzta a gyurut, Faszfej azonnal ki is mutatta, mit érez valójában irántam. Valami idétlen polgári ceremóniát tartottak az anyakönyvi hivatalban. Ez volt anyu elso házassága. Sokkal többet érdemelt ennél. Nem is akartam elmenni, de anyu azt akarta, hogy ott legyek, a kedvéért összeszorítottam hát a fogamat, és elviseltem. Utána mi hárman elindultunk egy kellemes étterembe ebédelni, hogy ünnepeljünk. Pontosabban ok ünnepeltek. Én aztán biztosan nem. Anyu megkérte Faszfejet, hogy álljon meg egy helyi pékségnél, hogy vehessen egy finom tortát, amelyet magunkkal vihetünk. Abban a pillanatban, hogy kiszállt az autóból, Faszfej gyulölködo pillantást vetett rám a visszapillantó tükörben. –?Szeretem anyádat – közölte velem. – De egy percig se hidd, hogy ez rád is vonatkozik, mert nem így van.
A szememben te csak a csomag kéretlen része vagy. – Utálom elismerni, de fájtak a sérto szavai. Csak arra voltak jók, hogy még rosszabbul érezzem magamat. Miért olyan nehéz engem szeretni? Mielott lenne idom lecsukni a csomagtartót, a neveloapám kihajol a vezetooldali ablakon. – Mozogj, fiam. Nem érek rá egész nap – jegyzi meg szarkasztikusan. Esküszöm, imád velem szarakodni. Felkapom a fejemet. –?Nem vagyok a fiad. Jobb lesz, ha ezt nem felejted el, öregember – vágok vissza, és összehúzom a szememet. – Ha felemelted volna a seggedet, hogy segíts, ahelyett, hogy itt ücsörögtél és parancsokat ugattál volna nekem egész délután, akkor már órákkal ezelott végeztünk volna. Hátrahajtja a fejét, hangosan felnevet a megjegyzésemre. Olyan kedvesen viselkedik anyu elott. Minden alkalommal bedol neki. Valójában azonban egy csaló szemét. Mihelyt anyu hátat fordít, úgy bánik velem, mint a szarral. Lehet, hogy anyu szereti ot, de én nem. Kibaszottul utálom ot. Ez lesz életem leghosszabb hat hónapja. Lecsapom a csomagtartó tetejét, átmegyek az anyósülés feloli oldalra. – Töröld meg az átkozott lábadat, mielott beszállsz az autóba – ugatja. Esküszöm, ha lett volna a közelben kutyaszar, belelépnék, csak, hogy felbosszantsam. Felsóhajtok, megteszem, amit kér, mielott beülök a kocsiba. – Fasz – motyogom a bajuszom alatt. –?Vigyázz a szádra, fiú. Nem fogom turni, hogy így beszélj az én házamban, különösen nem az anyád elott. – Soha nem beszélnék így anyuval. Vele viszont, nos, ez egészen más történet. Ügyet sem vetek rá, elfordítom a fejemet, kibámulok az ablakon, vetek egy utolsó pillantást az én otthonomra, miközben kifarol a parkolóból. Krisztusom, még huszonnégy óra sem telt el, és már legszívesebben orrba verném. Egy szót sem szólunk egymáshoz út közben. Hálás vagyok érte. Görcsben van a gyomrom. Kibaszott pokol lesz együtt lakni ezzel a seggfejjel. Fogalmam sincs, hogy az anyám mit lát benne, de meglepo módon boldoggá teszi ot. Ez az egyetlen ok, amiért elviselem ezt a szarságot. Anyuért teszem, semmi másért. Mindazok után, amit feláldozott értem, megérdemli a boldogságot. Körülbelül egyórás útra van a régi lakásunk a pokol kapujától. Basszus, szükségem lenne egy cigarettára. Felgyorsul a szívverésem, mihelyt bekanyarodunk az utcába, amelyik ezentúl az otthonom lesz. Tökéletes házak szegélyezik, tökéletes gyeppel és puccos, ápolt kertekkel. Máris gyulölöm. –?Ez az új otthonod, az én otthonom. Ezt ne felejtsd el – közli Faszfej, amikor megáll a behajtón. –?Hip, hip, hurrá! – felelem, és kiszállok az autóból, mielott megszólalhatna. Hátramegyek a csomagtartóhoz, hogy kipakoljam a dobozokat. A lusta fasz természetesen egyenesen elindul befelé. Ezek szerint egyedült csinálok megint mindent. Sejtettem. Már éppen felnyitnám a csomagtartót, de megdermedek, amikor nevetést hallok. Tiszta, édes, émelyíto nevetést. A hang irányába kapom a fejemet, és ekkor meglátom ot. Nos, valójában eloször a feszes kis seggét látom. Lehajol, egy kutyát simogat, és olyan sexi sortot visel. Elszakítom róla a szememet, a tekintetem a kutyára téved. Hosszú szoru németjuhász. A tökéletes kutya. Gyerekkoromban mindig egy ilyen kutyát szerettem volna, de ez lehetetlen volt, mivel a házban nem lehetett állatot tartani. Amikor a lány felegyenesedik, a tekintetem felsiklik hosszú, sötét hajára, ami leomlik karcsú hátára. Ragyog rá a nap sugara, csillog tole. Azon kapom magam, hogy azt kívánom, bárcsak megfordulna, hogy láthassam az arcát. Nem teszi, visszasiklik hát a tekintetem a seggére. Bassza, meg, micsoda popsi. Képek villannak fel az agyamban, képzeletben a csuklómra tekerem a haját, miközben eloredöntöm, és hátulról kefélem. A gondolattól mocorogni kezd a farkam. Jézusom, miért hagyom, hogy erre kalandozzanak a gondolataim? Lehet, hogy isteni a teste, de ez nem jelenti azt, hogy az arca is szép. Bár, ha hátulról adnám meg neki, akkor, gondolom, ez különben sem lenne gond. Figyelem, ahogy felemeli a karját, áthajítja a labdát a kert végébe. Lány létére elég jól dob. A kutya megfordul, ügetni kezd. Amikor visszahozza a labdát, izgalmában majdnem felborítja a lányt. A lány ismét nevetni kezd, és érzem, hogy a szám sarka mosolyra görbül, ahogy figyelem oket. –?Jó fiú – szólal meg a lány édes hangon, és megvakargatja a kutya füle tövét. – Ki a jó fiú? – Amikor a kutya észreveszi, hogy ott állok és figyelem oket, kiejti a labdát a szájából, és elindul felém. –?Szia – mondom, és kinyújtom a kezemet, hogy megszagolhassa. Barátságosnak látszik, ezért lenyúlok és megsimogatom a hosszú bundáját. Érzem, hogy szélesedik a mosolyom. Általában nem szoktam mosolyogni. –?Lassie! – kiáltja oda a kutyának a lány, és azonnal lehervad a mosoly az arcomról. Ez biztos csak vicc. Lassie? Volt képe Lassie-nek elnevezni ezt a klassz kutyát. Mi az ördög járt a fejében? Ez a kutya sokkal inkább látszik Rambónak vagy Butch-nak, de egyértelmuen nem olyan, mint egy kibaszott Lassie. –?Te szegény – suttogom a kutyának, és megvakargatom a füle tövét. – A következo az lesz, hogy kimiskároltat és kibaszott...