Rahlfs A makkabeusok elso könyve

1. Auflage 2017
ISBN: 978-615-5526-55-8
Verlag: Patmos Records
Format: EPUB
Kopierschutz: 0 - No protection

E-Book, Hungarian, 82 Seiten

'Ugyanabban az idoben, és ugyanazon a napon, amelyen a nemzetek megszentégtelenítették, ugyanakkor szentelték fel a templomot énekszóvel, lantok, hárfák és cintányérok kíséretével. Az egész nép arcra borult, imádta és áldotta at Eget, hogy szerencséssé tette útjukat. Az oltár újraszentelését nyolc napig végezték, és örömmel áldoztak égoálozatokat és dícsoito áldozatokat a szabadulásért. A templom homlokzatát aranykoszorúkkal és -pajzsocskákkal díszítették fel, megújították a kapukat és a papi kamrákat, és ajtókkal láttál el oket. Igen nagy öröm töltötte le a népet, mivel sikerült elhárítaniuk magukról a nemzetek gyalázatát. Júdás és testvérei Izrael egész gyülekezetével együtt elhatározták, hogy évrol évre megünnepilik az oltár újraszentelésének napjait a maga idején a Kiszlév hónap huszonötödik napjától kezdve nyolc napon át vidámsággal és örömmel.' 
A Makkabeusok elso könyve Izrael népe történelmének olyan fejezetét mutatja be, amikor az osök hitéért való harc egyben a nemzeti önrendelkezésért való küzdelmet is jelentett a hellenizmus globális trendjével szemben. 

Autoren/Hrsg.

Rahlfs, Alfred

Leseproben

    A makkabeusok elso könyve                     A Makkabeusok elso könyve   Patmos Records Budapest 2014   Fordította Répás László   A magyar fordítás a Septuaginta (ed. Alfred Rahlfs, Deutsche Bibelgesellschaft, Stuttgart 1979.) görög szövege alapján készült. » A térképek Yohanan Aharoni és Michael Avi-Yonah: Bibliai Atlasz címu munkájából valók. ©Szent Pál Akadémia, Budapest    Borító, tördelés, tipográfia
Ifj.Balogh Ferenc és Balogh Éva   Korrektúra Sugár Ágnes   A kiadásért felel Kauzál Márton       Hungarian translation copyright © Répás László All rights reserved - Minden jog fenntartva. ISBN 978-615-5526-55-8 „Az Istenét ismero nép erot vesz és cselekszik…”     eloszó     a Makkabeusok elso könyvének fordításához     A Makkabeusok elso könyve a még perzsa uralom alatt íródott utolsó ószövetségi könyv, a Malakiás könyve és az Újszövetség kora között mintegy négyszáz évet magában foglaló úgynevezett intertestamentális kor fontos dokumentuma. Ezsdrás, Nehémiás és Dániel könyveiben betekintést kaphatunk a dánieli próféciában elore jelzett második világbirodalom, a Méd–Perzsa Birodalom mindennapjaiba, az udvarban szolgálatot teljesíto és a Júda tartományában élo zsidók szemszögébol egyaránt. Az Újszövetség elso könyvei, az evangéliumok eseményei viszont már a negyedik világbirodalom, Róma uralma alatti üdvtörténeti eseményekrol tudósítanak minket. A harmadik világbirodalom, a Nagy Sándor által diadalmaskodó Hellén Birodalom alatt bekövetkezett eseményekrol a zsidó rabbik által jóváhagyott héber kánon, és ennek nyomán a protestáns ószövetségi kánon könyvei hallgatnak, leszámítva a Dániel prófétának adott elég részletes elorejelzést könyvének 11. fejezetében, amely éppen annak az északi királynak a Szentföld elleni hadjáratát állítja középpontba, amely a Makkabeus szabadságharc kirobbanását is eredményezte. Ebben a próféciában a Dánielnek kijelentést adó mennyei hírnök elore jelzi, hogy az északi király emberei „megszentségtelenítik a Szentélyt, az erodítményt; eltávolítják a mindennapi áldozatot, és elhelyezik a pusztító utálatosságot. Hízelgéssel ráveszi az elszakadásra azokat, akik a szövetséggel gonoszul bánnak, de az Istenét ismero nép erot vesz és cselekszik.” (Dán 11,31–32) Ennek a próféciának egyik történelmi beteljesedésérol számol be a Makkabeusok elso könyve, amely a szeleukida uralkodó, IV. Antiokhosz Epiphanész uralomra jutásától Simon fopap, Makkabeus Júdás fivére haláláig (kb. i. e. 175–135) beszéli el Júdás és fivérei harcainak történetét. Errol a fontos átalakulásokat eredményezo korszakról jóval kevesebb forrásunk lenne e könyv (továbbá A Makkabeusok második könyve) híján, amelyre közel 200 évvel késobb Josephus Flavius is jelentos mértékben támaszkodott A zsidók története címu munkájának e korszak történetét taglaló XII-XIII. könyvében. Ezek a könyvek képet adnak arról a változásról, amely Izrael társadalmában zajlott le az utolsó bibliai próféta szolgálatának vége óta eltelt évszázadokban, vagy ahogyan a szerzo fogalmaz, „attól fogva, hogy nem jelent meg próféta közöttük” (1Makk 9,27). Ezsdrás, Nehémiás és az utolsó „kispróféták” könyvei alapján az a benyomásunk, hogy a fogságból a Szentföldre visszatéro, perzsa fennhatóság alatt élo zsidóság meglehetosen egységes, a többség igenli a vezetok által kezdeményezett radikális visszatérést a Törvény alapján álló életmódhoz és a parancsok megtartásához; úgy tunt, hogy ez a „biblikus ébredés” megteremti a fogságból visszatért zsidó nemzet szellemi és társadalmi egységét, a „szent nemzet” identitását. Azonban amikor átlapozunk az Újszövetség elso lapjaira, és a zsidó társadalomnak az elso századi, Róma uralma alatti állapotát vesszük szemügyre, akkor azt láthatjuk, hogy ekkorra a zsidó társadalomról sok mindent elmondhatunk, csak éppen azt nem, hogy egységes lett volna. Az 1. századra számtalan vallási és politikai pártra és irányzatra szakadt Izrael társadalma, gondoljunk csak a farizeusok, a szadduceusok, a zelóták, vagy éppen a Rómával kollaboráló Heródes-pártiak csoportjaira, hogy csak az Újszövetség által is említett irányzatokat nevezzük meg. A zsidóságnak ez a mélységes vallási és társadalmi megosztottsága nem értheto meg annak a folyamatnak az ismerete nélkül, amelybe a Makkabeusok könyvei betekintést adnak, és amelyet, mint a Nagy Sándor birodalmát és utódbirodalmait egyaránt átható világtrendet, hellenizmusnak nevez a történettudomány. Alexandrosz (i. e. 334–323) Arisztotelész tanítványaként villámgyors hódításait egyben kulturális missziónak is tekintette, és az addigi legnagyobb kiterjedésu birodalom minden szegletébe el akarta juttatni a görög kultúrát és életmódot. O ezt oktatással, valamint tornacsarnokok és színházak építésével kívánta megvalósítani, és a birodalom népei többnyire nyitottan fogadták az új, „nyugati” kultúrát, amely így mindenütt a helyi kultúrával vegyülve sajátos szinkretista elegyét képezte a keleti és a nyugati vallási, kulturális elemeknek, talán eloször hozva létre az akkori lakott világban egyfajta globális kultúrát. Ennek a globális „olvasztótégelynek” óriási vonzereje volt, hiszen az ebbe való beleilleszkedés társadalmi, kulturális és gazdasági felemelkedéssel kecsegtetett mindenkit, aki a birodalomban élt. A zsidóságnak a perzsa uralom helyébe lépo hellén fennhatóság alá kerülve szintén szembe kellett néznie ezzel a „globális” kihívással, és mindaz a társadalmi változás, amely ezekben az idokben lezajlott, lényegében erre a kihívásra adott különféle válasznak tekintheto. Az „elkülönülni vagy beolvadni” dilemmájára Izrael társadalmában is sokan a beolvadást választották ekkoriban, akár egészen szélsoséges formában is igyekezve levetkozni a „másság” bélyegét, a szövetség külso jelét, amelyet Izrael az osatyáktól fogva viselt. Annak érdekében, hogy a gümnaszionban – ahol ruhátlanul folyt a testedzés és a verseny –, ne tunjenek ki körülmetéletlen sporttársaik közül, sokan „eloboröket készíttettek maguknak” (1Makk 1,14–15), ezzel is kifejezve radikális szakításukat oseik hitével és azonosulásukat az új szellemi érával. Ez érthetoen nem kis megosztottságot eredményezett a zsidóságon belül, hiszen a babiloni fogság és a helyreállítás korszaka után a nemzetnek mélyen a lelkébe égett az a tapasztalat, hogy a környezo népekkel való szellemi-vallási keveredés, asszimiláció akkor is az egész nép romlását okozhatja, ha csak a nép egy része vétkes is a hitszegésben. Ezért az elobbi magatartást tanúsítókra a Törvényhez huséges zsidók úgy tekintettek, mint Izrael megrontóira, istentelen hitszegokre, akikkel szemben a mózesi Törvény szigorával kell eljárni. Amikor a békés, társadalmi felemelkedésért vállalt, „önkéntes” hellenizációt IV. Antiokhosz idején a birodalom egységesítése érdekében kikényszerített eroszakos hellenizálás váltotta fel, amely büntette a Törvény megtartását, így a fiúgyermekek körülmetélését és a Tóra olvasását, és kötelezové tette a pogány kultuszban való részvételt, ez berobbantotta azt a feszültséget, amelyet a fenti megosztottság már korábban eloidézett. Így a Makkabeus szabadságharc csak részben tekintheto a szír–görög külso...