Roberts | A bosszú csapdájában | E-Book | www.sack.de
E-Book

E-Book, Hungarian, 456 Seiten

Reihe: Gold Book

Roberts A bosszú csapdájában


1. Auflage 2021
ISBN: 978-963-426-497-2
Verlag: Gold Book
Format: EPUB
Kopierschutz: 0 - No protection

E-Book, Hungarian, 456 Seiten

Reihe: Gold Book

ISBN: 978-963-426-497-2
Verlag: Gold Book
Format: EPUB
Kopierschutz: 0 - No protection



A huszonöt éves Adrianne hercegno életét a legtöbb ember irigyelné. A gyönyöru és elegáns lány napközben jótékonykodik, éjszakánként pedig egyik ragyogó bálból a másikba libben. Ám az elkényeztetett, gazdag no képe csak álca, gondosan kiszámított próbálkozás a veszélyes igazság elrejtésére.
Adrianne már tíz éve csak a bosszúnak él. Gyermekkorában tehetetlenül kellett végignéznie a szülei mesébe illo házasságának díszletei mögött titokban megbúvó kegyetlenséget. Azonban megalkotta a tökéletes tervet, hogy híres apja mindenért megfizessen. Meg fogja szerezni azt a dolgot, amit mindennél többre tart: a mesés, felbecsülhetetlen értéku Nap-Hold nyakláncot.
Ám amikor már úgy tunik, hogy minden készen áll a bosszú beteljesüléséhez, Adrianne megismerkedik egy férfival, aki úgy olvas a lelkében, mintha nyitott könyv lenne. Az okos, elbuvölo és rejtélyes Philip Chamberlainnek megvan a maga oka, hogy közel kerüljön Adrianne hercegnohöz. S a lány túl késon eszmél rá a veszélyre... már két eros férfival kell szembenéznie: az egyik eleget tud ahhoz, hogy megfossza szabadságától, a másik elég elszánt ahhoz, hogy megfossza az életétol.

Roberts A bosszú csapdájában jetzt bestellen!

Autoren/Hrsg.


Weitere Infos & Material


ELSO FEJEZET
New York, 1989
Stuart Spencer ki nem állhatta a szállodai szobáját. Mindössze annyit tudott a javára írni, hogy Londonban maradt felesége itt nem nyaggatja a diétája miatt, így nyugodtan kiélvezhette a szobaszolgálattól rendelt klubszendvics minden egyes falatját. Stuart pocakos, kopaszodó férfi volt, ám mindama jókedv nélkül, melyet a hasonló testalkatú férfiaktól már-már elvár az ember. Ehhez nagyban hozzájárult hólyagosra tört sarka és múlni nem akaró náthája. Miután félig kiürítette a csészéjét, ismét megfordult a fejében az a kissé soviniszta gondolat, hogy az amerikaiak, ellentétben az angolokkal, akárhogy is próbálkoznak, egyszeruen képtelenek tisztességes teát fozni. Forró fürdore, egy normális Earl Grayre, valamint egyórányi nyugalomra vágyott, de az ablaknál álló, türelmetlen férfi láttán attól tartott, el kell telni némi idonek, mire mindhármat megkapja… Talán nem is kevésnek. –?Megjöttem, hogy a fene enné meg – figyelte mogorván, ahogy Philip Chamberlain elhúzza a függönyt. –?Gyönyöru a kilátás – bámulta Philip a szemközti épületet. – Egészen otthon érzem magam. –?Hadd emlékeztesselek, Philip, hogy nem szeretem télen átrepülni az Atlanti-óceánt. Mi több, Londonban hegyekben állnak az asztalomon a papírok. Foleg miattad és az apró stiklijeid miatt. Ha nem túl nagy kérés, akkor gyorsan áruld el, hogy mit vársz tolem. Philip továbbra sem vette le a szemét a látványról. Annak ellenére, hogy o ragaszkodott hozzá, nyugtalanította ennek a félhivatalos találkozónak a végeredménye, ám ebbol semmi sem látszott. Úgy viselkedett, mint akinek tökéletesen sikerült megoriznie a hidegvérét. –?Mindenképpen elviszlek valami eloadásra, Stuart, amíg itt vagy. Mondjuk egy musicalre. Ahogy vénülsz, úgy leszel egyre savanyúbb és savanyúbb. –?Nekem így is jó. Philip visszaengedte a függönyt a helyére, majd megfordult, és nyugodt léptekkel Stuart felé indult. Az elmúlt néhány évben mindenrol beszámolt neki, ami csak történt vele. A foglalkozása magabiztos fellépést követelt. Mindössze harmincöt éves volt, ennek ellenére negyedszázadnyi gyakorlatot tudhatott maga mögött. London szegénynegyedében látta meg a napvilágot, de már gyermekkorában rájött, hogyan tudja meghívatni magát az elokelo társasági eseményekre. Ez nem számított kis teljesítménynek azokban az idokben, amikor a brit arisztokrácia igyekezett minél nagyobb távolságot tartani a közönséges emberek dönto többségével. Tudta, mit jelent az éhség, de azt is, milyen érzés megtölteni a gyomrát a legfinomabb kaviárral, és mivel ez jobban tetszett neki az éhkoppnál, úgy döntött, minél többször élvezni akarja. Jól csinálta, nagyon is jól, ám a sikert nem adták ingyen. –?Van egy üzleti ajánlatom, Stuart. Persze rajtad áll, hogy elvállalod, vagy sem – ült le Philip, és magának is töltött egy csésze teát. – Tudod, hogy az elmúlt években sokat segítettem neked. Spencer beleharapott a szendvicsébe, és csak remélte, hogy Philiptol és a szokatlan ízektol nem fordul fel a gyomra. –?Tovább akarod növelni a bevételeidet? –?Megfordult a fejemben, de nem egészen erre gondoltam – villantotta fel elbuvölo mosolyát Philip, mellyel szinte mindig sikerült célt érnie. Igen, erre is képes volt. – A kérdés az, hogy tudsz-e ajánlani egy, az Interpol alkalmazásában álló ügyes tolvajt? Olyat, aki megéri az árát? Spencer szipogott, majd elohúzta a zsebkendojét, és kifújta az orrát. –?Idorol idore felbukkannak ilyen emberek az ismeroseim között. Philip arra gondolt, vajon Stuartnak feltunt-e, hogy ezúttal nem használta a „visszavonult” jelzot a „tolvaj” elott. Mindenesetre nem igazította ki a mondatot. –?Nem úgy tunik, mintha meg akarnál dicsérni – tette hozzá. –?Nem azért jöttem, hogy a fejed simogassam, Philip. Egyszeruen csak tudni akarom, mi volt olyan átkozottul fontos, ami miatt a tél kellos közepén Londonból azonnal New Yorkba kellett repülnöm. –?Lehet szó kettorol? –?Két micsodáról? –?Tolvajról, Stuart – emelt fel Philip egy háromszögletu szendvicset. – A korpás kenyeret is meg kellene kóstolnod. –?Mire készülsz? Sok minden múlt az elkövetkezo néhány percen, de Philip mindig is sokat gondolt a jövojére. Képes volt pillanatok alatt megtervezni az akcióit. Ugyanis o is kituno tolvajnak számított. Stuart Spencer kapitány embereit London sötét sikátoraiból és zsákutcáiból Párizsba csalta, Párizsból Marokkóba, és így tovább, mindig oda, ahol a következo nagy fogás várta oket. Majd egyszer csak gondolt egyet, és száznyolcvan fokos fordulattal nem vezette tovább az orránál fogva Spencert és az Interpolt. Inkább nekik kezdett dolgozni. Emlékeztette magát, hogy ezt a döntést annak idején pusztán üzleti megfontolásból hozta. Számba vette az esélyeit, a lehetséges profitot, és úgy ítélte, hogy abban a helyzetben ez a legjobb döntés, amit hozhat. Most viszont személyes ügy vezette. –?Tegyük fel, hogy ismerek egy különösen ügyes tolvajt, akit az Interpol már tíz éve üldöz. Most úgy döntött, visszavonul, és hogy ne zaklassák tovább, kész felajánlani a szolgálatait az Interpolnak. –?Az Árnyékról beszélsz. Philip gondosan lesöpörte a morzsát a kezérol. Mindig odafigyelt az efféle részletekre. –?Tegyük fel. Az Árnyék. Spencer azon nyomban megfeledkezett sajgó sarkáról és az idoeltolódás miatt érzett fáradtságról. Az Árnyékként ismert tolvaj több millió dollárnyi ékszerre tette rá a kezét az elmúlt tíz évben, és hiába loholt a nyomában, valahogy mindig sikerült kicsúsznia a markából. Másfél éve vetodött fel az ötlet, hogy más tolvajok segítségével próbálják felkutatni. Az ismerosei közül csupán Philip Chamberlain tudta felülmúlni. Az az ember, döbbent rá hirtelen haraggal, akirol eddig azt hitte, jól ismeri. –?Ezek szerint tudod, ki az Árnyék. Vigyen el az ördög! Mindig is tudtad, ki o, és hol kellene keresnünk – ragadta meg az asztalt. – Tíz év. Tíz éve üldözzük a fickót. Te pedig hónapok óta az orrunknál fogva vezetsz bennünket. Azért kaptad a pénzed, hogy rájöjj, ki o és hol találjuk meg. Nem csináltál semmit. Hiszen mindvégig tudtad a választ. –?Talán igen – nyújtotta ki hosszú muvészujjait Philip. – Talán nem. –?Legszívesebben bedugnálak egy cellába, és a Temzébe dobnám a kulcsot! –?De nem teszed meg, mert úgy szeretsz, mintha a fiad lennék. –?Van fiam, te átkozott! –?De nem olyan, mint én – billent hátra a székkel Philip, és folytatta. – Ugyanazt kínálom, mint amiben öt éve már megegyeztünk. Amikor megvilágosodtál, miszerint sokkal kifizetodobb felbérelni a legjobbat ahelyett, hogy üldöznéd. –?Azzal bíztalak meg, hogy kapd el a fickót, nem pedig azzal, hogy egyezkedj vele. Ha tudod a nevét, akkor én is tudni akarom! Akárcsak a személyleírását. Tények kellenek, Philip, nem pedig feltételezések! –?Nincs a kezedben semmi – vágott közbe hirtelen Philip. – Elpazaroltál tíz évet az életedbol, és az eredmény egy nagy büdös semmi, és attól nem lesz belole valami, ha kilépek az ajtón. –?Te még mindig megmaradsz nekem – közölte kereken Spencer, mire Philip összevonta a szemöldökét. – Akinek olyan kifinomult az ízlése, mint neked, roppant utálatos helynek találja a börtönt. –?Most fenyegetsz? – borzongott meg egy pillanatra Philip, és karba fonta a kezét. Nyugodt tekintetén látszott, hogy azt hiszi, Spencer csupán blöfföl. – Elfelejtetted? Az egyezségben szerepelt a büntetlenség. –?Te szegted meg a szabályokat. Áruld el a fickó nevét, Philip, és hagyd, hogy végezzem a munkám. –?Az a bajod, Stuart, hogy nem tudsz nagyban gondolkodni. Két marokkal szórom eléd a gyöngyöt, de te mindössze néhány darabot kapsz el. Mi történik, ha rács mögé dugod az Árnyat? Lesz egy tolvajod a börtönben. Szerinted ezzel bármit is sikerül visszaszerezned abból, amire tíz év alatt rátette a kezét? –?Errol szól az igazságszolgáltatás. –?Igen. Spencer rádöbbent, hogy Philip hangja megváltozott, és a beszélgetés folyamán eloször lesütötte a szemét, de nem azért, mert szégyellte magát. Nem. Túlságosan jól ismerte Philipet ahhoz, hogy ez akár csak megforduljon a fejében. –?Valóban errol szól – folytatta Philip, és felállt. Túlságosan izgatott volt ahhoz, hogy nyugodtan üljön a helyén. – Amikor megbíztál, hogy derítsem ki az Árnyék kilétét, azért vállaltam el, mert engem is érdekelt, és az eltelt ido alatt az érdeklodésem egyre csak nott. Tegyük fel, de továbbra is csak elméletileg, hogy tudom, ki ez az Árnyék. Beszéljünk egy kicsit arról, hogyan fordíthatnád a saját hasznodra ezt a páratlan tehetséget. Persze ehhez elengedhetetlen, hogy o is büntetlenséget kapjon – és tudta, hogy ennél tovább nem mehet. Az évek során Spencer és közte kialakult egyfajta kelletlen tisztelet, de...



Ihre Fragen, Wünsche oder Anmerkungen
Vorname*
Nachname*
Ihre E-Mail-Adresse*
Kundennr.
Ihre Nachricht*
Lediglich mit * gekennzeichnete Felder sind Pflichtfelder.
Wenn Sie die im Kontaktformular eingegebenen Daten durch Klick auf den nachfolgenden Button übersenden, erklären Sie sich damit einverstanden, dass wir Ihr Angaben für die Beantwortung Ihrer Anfrage verwenden. Selbstverständlich werden Ihre Daten vertraulich behandelt und nicht an Dritte weitergegeben. Sie können der Verwendung Ihrer Daten jederzeit widersprechen. Das Datenhandling bei Sack Fachmedien erklären wir Ihnen in unserer Datenschutzerklärung.