Roberts | Forró jég | E-Book | www.sack.de
E-Book

E-Book, Hungarian, 432 Seiten

Reihe: Gold Book

Roberts Forró jég


1. Auflage 2021
ISBN: 978-963-426-498-9
Verlag: Gold Book
Format: EPUB
Kopierschutz: 0 - No protection

E-Book, Hungarian, 432 Seiten

Reihe: Gold Book

ISBN: 978-963-426-498-9
Verlag: Gold Book
Format: EPUB
Kopierschutz: 0 - No protection



Whitney MacAllister nyugodtan éli a manhattani felso tízezer kiváltságos tagjainak kényelmes életét, amikor váratlanul összeakad egy kétségbeesetten menekülo férfivel - ettol a pillanattól kezdve fenekestol felfordul a világa és kicsúszik a kezébol az események irányítása.
Még a közönyös Whitney McAllister is megdöbbent, amikor a fekete bordzsekis ismeretlen a Mercedesével együtt ot is elrabolta - egy pillanattal azelott, hogy fütyülni kezdtek körülöttük a golyók. Ám ez közel sem bizonyult megszokott emberrablási kísérletnek, és a sebesült férfi sem volt átlagos bunözo. Whitney váratlanul azt vette észre, hogy a titokzatos idegen társaként menekül a halál elol, ami szinte egyetlen lépéssel lemaradva követi oket. Elottük egyetlen kiút. Mögöttük kérlelhetetlen gyilkosok, akik hidegvérrel eltesznek láb alól bárkit, aki az útjukba merészel állni. Whitney és az idegen Madagaszkár fülledt dzsungelében keresik mindennek az okozóját, a titokzatos kincset, miközben tudják, hogy a játszmának, amibe belekeveredtek, nem biztos, hogy lesznek nyertesei vagy vesztesei - vagy akár túléloi.

Roberts Forró jég jetzt bestellen!

Autoren/Hrsg.


Weitere Infos & Material


ELSO FEJEZET
Az életéért rohant. Ráadásul nem eloször, és abban reménykedve kapkodta a lábát a Tiffany elegáns kirakata elott, hogy nem is utoljára. Huvös volt az éjszaka, az áprilisi eso síkos nyálkával vonta be a járdát és az úttestet. Még Manhattanben is a tavasz ígéretét hozta a szél. A verejtékezo férfi azonban mit sem törodött ezzel. Túlságosan is közel voltak hozzá az üldözoi. Ezen a kései órán egy nyugodt, szinte kihalt Ötödik sugárút fogadta. Jármu alig járt; csak a hunyorgó utcalámpák birkóztak az éjszakával. Itt nem tudott elvegyülni a tömegben. Az Ötvenharmadik sarkára érve eszébe ötlött, hogy akár a Tishman-épület alatt, a metróval is folytathatná a menekülést – ám ha az üldözoi észreveszik, megeshet, hogy soha többé nem látja a felszínt. A háta mögött megcsikordult egy autó kereke, mire Doug villámgyorsan befordult a Cartier sarkán. Halk pukkanást hallott, ahogy elsütöttek egy hangtompítós pisztolyt, majd égo fájdalom hasított a felkarjába, ám még ekkor sem lassított. Csaknem azonnal megérezte a vér szagát. Kezdett rosszul lenni, azonban nem hagyta nyugodni az érzés, ha elkapják, még ennél is sokkal, de sokkal rosszabb történik vele. Az Ötvenkettedikhez érve megpillantott néhány embert – egyesek csoportba verodve álltak, mások nyugodtan sétáltak. Hangos beszélgetés és zene hallatszott. Már nem kapkodta zihálva a levegot. Igyekezett nyugodtan lélegezni, miközben halkan megállt egy vörös hajú no mögött. Hat láb magasra nott, de a no így is magasabbnak bizonyult nála négy-öt hüvelykkel. Viszont csak feleolyan széles volt. Ütemesen ringatta a testét a nála lévo magnóból áradó zene ütemére. Doug úgy érezte, mintha egy viharban hajladozó fácska törzse mögé igyekezne elrejtozni. Kihasználta a lélegzetvételnyi pihenot, és megvizsgálta a sebét. Vérzett, mint egy disznó. Gondolkodás nélkül kihúzta a vörös lány farzsebébol kilógó csíkos kendot, és a karja köré tekerte. A lány mindebbol semmit sem vett észre. Doug roppant ügyesen bánt az ujjaival. Szemtanúk gyurujében sokkal nehezebb végezni valakivel. Legalábbis így vélte. Habár így sem lehetetlen. Lassan továbbindult, és igyekezett elvegyülni a csoportba verodött járókelok között, azonban szemét és fülét végig a nem túl feltuno fekete Lincolnon tartotta. Lexington közelében látta, ahogy megáll a járda mellett, és kiszáll belole három sötét öltönyös férfi. Még nem vették észre, de tudta, hogy nem maradhat sokáig észrevétlen. Gondolatai villámgyorsan cikáztak, szemével a körülötte állókat fürkészte. Az a fekete, sokcipzáras bordzseki épp megfelelo lesz. –?Hé! – ragadta karon a mellette álló srácot. – Adok egy ötvenest a dzsekidért. A fakó hajú, ám ennél is sápadtabb arcú gyerek egyetlen vállrándítással lerázta magáról a kezét. –?Cseszd meg! Ez bor! –?Akkor egy százast – suttogta Doug, miközben három üldözoje egyre közeledett. Erre már a fiú is jobban hegyezte a fülét, és Doug felé fordult, aki ekkor észrevette az arcára tetovált apró keselyut. –?Kétszázért a tiéd. Doug már nyúlt is a tárcája felé. –?Kétszázért a napszemüveged is kell. A srác azonnal lekapta a tükrös szemüveget. –?Megkapod. –?Hadd segítsek – és Doug valósággal letépte a fiú dzsekijét, majd a kezébe nyomta a pénzt, és gyorsan magára húzta. Felszisszent, amikor bal karjába belehasított a fájdalom. Felrántotta a cipzárt, megérezte a dzsekin az elozo tulajdonos nem túl kellemes szagát, de ilyen aprósággal nem törodött. – Figyelj, hamarosan itt lesz három temetkezési vállalkozónak öltözött fickó. Egy Billy Idol-klipbe keresnek szereploket. Hívd a haverjaid, és tegyetek róla, hogy észrevegyenek benneteket. –?Ez komoly? – nézett a srác, mint bármelyik unatkozó tinédzser, és Doug ebben a pillanatban beugrott a legközelebbi, nyitott ajtón. A tapéta tompán csillogott a félhomályban. A falakat art deco képek díszítették. Emberek ültek a fehér abrosszal letakart asztalok mellett. Csillogó rézkorlátok mutatták az utat a tükörfalú bár vagy a meghittebb éttermi sarkok felé. Doug érezte a francia konyha jellegzetes illatát – zsálya, burgundi, kakukkfu. Eloször arra gondolt, elsiet a pincér mellett és választ egy nyugodt asztalt, majd meggondolta magát. A bár sokkal jobb fedezéket nyújthat. Unatkozó pillantást vetett a vendégekre, aztán fesztelenül megindult a pult felé, ám még akkor is a lehetséges egérutakat vette számba, amikor nekitámaszkodott. –?Whiskyt – nyomta erosen az orrára a széles napszemüveget. – Seagramet. Egy üveggel. Amikor megkapta, a palack fölé görnyedt, és a bejárat felé sandított. Sötét, hullámos haja eltunt a frissen szerzett bordzseki gallérja mögött. Arca szikár volt és frissen borotvált. Tükrös lencse mögé rejtett szemével még akkor is az ajtót bámulta, amikor legurította az elso tüzes kortyot. Amint végzett az itallal, azonnal újra teletöltötte a poharát. Közben igyekezett minél gyorsabban számba venni a lehetoségeit. Már fiatalon meg kellett tanulnia gyorsan dönteni. Akárcsak menekülni. Nem félt az összetuzésektol, de jobb szerette, ha az o oldalára billen a mérleg. Az sem zavarta, ha a becsületes küzdelem helyett becstelenbe keveredett – mindig azt választotta, amitol nagyobb hasznot remélt. Abban látta a könnyu, fényuzo élet iránti vágya beteljesülését, amit a mellére szíjazva viselt – márpedig ezt a vágyát egész eddigi élete folyamán igyekezett beteljesíteni. Az életében, melynek most igyekeznek véget vetni, de Doug ezt is mérlegre tette, amikor a pénzt választotta. Mellette komolyan beszélgetett egy pár a legújabb Mailer-regényrol. Egy másik asztaltársaság komolyan fontolgatta, hogy átmennek egy dzsesszbárba, ahol olcsóbb az ital. A bárpultnál foleg magányos emberek ültek, akik azért jöttek, hogy megszabaduljanak a napközben felgyult feszültségtol, valamint megmutassák magukat a többi magányos embernek. Borszoknyát és háromrészes öltönyt éppúgy látott, mint magas szárú tornacipot. Elégedetten húzott elo egy szál cigarettát. Rosszabb búvóhelyet is választhatott volna. Egy galambszürke ruhát viselo szokeség telepedett le a szomszédos bárszékre, felkattintotta az öngyújtóját. Doug érezte rajta a Chanel és a vodka szagát. A lány keresztbe rakta a lábát és legurította maradék italát. –?Még nem láttalak itt. Doug kurtán végigmérte – ennyi is elég volt ahhoz, hogy lássa, milyen homályos a tekintete és sokat ígéro a mosolya. Máskor talán értékelte volna ezt a kombinációt. –?Nem – töltötte tele ismét a poharát. –?Csak pár sarokra van innen az iroda, ahol dolgozom – és a lány még három Stolichnaya után is észrevett valami rejtett, vészjósló fenyegetést a mellette ülo Dougban. Érdeklodve közelebb húzódott hozzá. – Építészmérnök vagyok. Doug tarkóján égnek meredt a haj, amikor észrevette a belépo férfiakat. Mindhármukból áradt, milyen talpraesettek és sikeresek. Doug megfordult, és kilesett a szoke no válla felett. Egyik üldözoje az ajtónál maradt és elállta az egyetlen kijáratot. A szokét inkább feltüzelte, mintsem elbátortalanította Doug szótlansága, és megfogta a karját. –?Te mivel foglalkozol? Doug egy pillanatig forgatta a whiskyt a szájában, mielott lenyelte. Az ital kellemesen melegítette a testét. –?Tolvaj vagyok – közölte, mivel eddigi tapasztalatai azt mutatták, az emberek csak ritkán hiszik el az igazságot. A lány mosolyogva elovett egy cigarettát, Doug kezébe nyomta az öngyújtóját, és várta, hogy tüzet adjon. –?Bámulatos – fújta ki gyorsan a füstöt, miközben kibányászta a gyújtót Doug ujjai közül. – Tudod, mit? Hívj meg egy italra, és mesélj róla. Kár, hogy nem próbálkoztam már korábban is ezzel a szöveggel, ha ilyen remekül beválik, gondolta Doug. Különösen, hogy az ismeretlen tökéletesen kitöltötte a ruháját, akárcsak tisztességes polgár az adóbevallását. –?Majd legközelebb, cukorfalat. Öntött egy újabb pohár whiskyt, és igyekezett árnyékban maradni. Bízott benne, hogy talán megvédi rögtönzött álruhája. Hirtelen pisztolycsövet érzett a bordái között. Ezek szerint tévedett. –?Kifelé, Lord. Mr. Dimitrit bosszantja, hogy nem jelentél meg a találkozón. –?Komolyan? – lötyögtette Doug oda sem figyelve az italt a poharában. – Csak felhajtottam pár pohárkával, Remo, és úgy tunik, közben elszaladt az ido. Ismét érezte a pisztoly csövét. –?Mr. Dimitri azt szereti, ha pontosak az emberei. Doug felhajtotta a whiskyt. Közben a bár mögötti tükörben látta, hogy másik két üldözoje is megáll mögötte. A szoke is otthagyta. Elment, hogy könnyebb prédát keressen magának. –?Ki vagyok rúgva? – töltötte tele ismét a poharát Doug, miközben az esélyeit latolgatta. Hárman egy ellen… ráadásul o, az üldözoivel ellentétben fegyvertelen. Viszont közülük egyedül csak Remót lehetett némileg intelligensnek...



Ihre Fragen, Wünsche oder Anmerkungen
Vorname*
Nachname*
Ihre E-Mail-Adresse*
Kundennr.
Ihre Nachricht*
Lediglich mit * gekennzeichnete Felder sind Pflichtfelder.
Wenn Sie die im Kontaktformular eingegebenen Daten durch Klick auf den nachfolgenden Button übersenden, erklären Sie sich damit einverstanden, dass wir Ihr Angaben für die Beantwortung Ihrer Anfrage verwenden. Selbstverständlich werden Ihre Daten vertraulich behandelt und nicht an Dritte weitergegeben. Sie können der Verwendung Ihrer Daten jederzeit widersprechen. Das Datenhandling bei Sack Fachmedien erklären wir Ihnen in unserer Datenschutzerklärung.