E-Book, Hungarian, 472 Seiten
Reihe: Gold Book
Roberts Nyílt titkok
1. Auflage 2021
ISBN: 978-963-426-495-8
Verlag: Gold Book
Format: EPUB
Kopierschutz: 0 - No protection
E-Book, Hungarian, 472 Seiten
Reihe: Gold Book
ISBN: 978-963-426-495-8
Verlag: Gold Book
Format: EPUB
Kopierschutz: 0 - No protection
A sugárzó szépségu, muvelt és kiemelkedoen tehetséges Emma a gazdag sztárok világában nevelkedik. Azonban rá kell jönnie, hogy még a hírnév sem védi meg, amikor az életére törnek...
Csak be kell hunynia a szemét, és máris felidézheti a napot, amikor Brian McAvoy berobbant az életébe. Rémült kisgyerekként Emma akkor még nem tudhatta, hogy o Brian törvénytelen lánya, és hogy az apja éppen a könnyuzene gyorsan emelkedo csillaga. Csak annyit értett, hogy a férfival és új feleségével, valamint az együttes tagjaival biztonságban érzi magát. Majd amikor kisöccse született, azt képzelhette, o a legszerencsésebb kislány a világon... mígnem egy meghiúsult gyermekrablási kísérlet romba dönti mindannyiuk életét és Emma boldogságát...
Bár még mindig kísérti a borzalmas éjszaka emléke, felépül. Szépen alakul a pályája, és fülig szerelmes lesz. Azonban a leendo férje is álarcot hord, és Emmának rá kell döbbennie, hogy félelmetes titok birtokában van - ami akár az életébe is kerülhet.
Autoren/Hrsg.
Weitere Infos & Material
ELSO FEJEZET
London, 1967
Emma az apjával eloször hároméves kora körül találkozott. Bár tudta, hogyan néz ki, mivel az anyja eltette a képeit, napilapokból, sztármagazinokból gondosan kivágta a fotóit, az apró, háromszobás lakás minden négyzetméterét beborítva a relikviákkal. Jane Palmernek bevett szokása volt kézen fogni a lányát, egytol egyig megmutatni neki a dohos falakon sorakozó képeket vagy leülni valamelyik porlepte, viharvert székre, és mesélni arról a híres szerelemrol, amely valaha közte és Brian McAvoy, a Pusztító nevu rockbanda énekese közt virágzott. Minél többet ivott, a szerelem annál lángolóbbá színesedett a történetben. Emma csak keveset értett meg az anyja beszámolóiból. Felfogta, hogy a képeken látható férfi fontos, és hogy a királyno elott is játszott az együttesével. Amikor meghallotta a rádióban, vagy amikor az anyja feltette az egyik lemezét, már felismerte a hangot. Kedvelte dallamosságát, különösen – ezt késobb tudta meg – a benne megbújó ír akcentust. A szomszédok rosszallóan csettintgették a nyelvüket, amikor szóba jött az emeleten lakó kislány és az anya, aki nem vetette meg az italt és könnyen kijött a sodrából. Idonként hallották Jane éles kiabálását és a kislány hüppögését, de vagy összeszorították az ajkukat vagy jelentoségteljesen összenéztek, amikor anya és lánya porolni vitte le a szonyeget vagy a heti mosott ruhát teregette ki. Ezerkilencszázhatvanhét kora nyarán, a szerelmek nyarán csupán a fejüket csóválták, amikor Palmerék lakásának nyitott ablakából gyereksírást hallottak kiszurodni. A legtöbben egyetértettek abban, hogy Jane Palmer nem érdemli meg az aranyos kislányt, azonban leginkább maguk közt sugdolóztak. Londonnak ebben a kerületében senkinek nem jutott volna eszébe jelenteni az esetet a hatóságoknak. Természetesen Emmának fogalma sem volt, mi az alkoholizmus vagy hullámzó kedély, de annyira már tapasztalt volt, hogy felmérje anyja pillanatnyi lelkiállapotát. Tudta, mely napokon nevet és dédelgeti, mely napokon szidja össze és jár el a keze. Amikor pattanásig feszült a hangulat, Emma fogta fekete plüsskutyáját, Charlie-t, és bemászott a mosogató alatti szekrénybe kivárni a viharfelhok elvonulását. Néha nem volt elég gyors. –?Maradj már nyugton! – próbálta Jane eronek erejével megfésülni a kislány halványszoke haját. Fogát összeszorítva fojtotta vissza magában a késztetést, hogy elfenekelje a hajkefe nyelével. Nem vesztem el a türelmem, ma nem, gondolta. – Kicsinosítalak. Szeretném, ha nagyon szép lennél. Te nem? Emma nem kívánt különösebben szép lenni, foleg azért, mert fájt, ahogy a hajkefe végigszántott a fejborén, a kikeményített rózsaszín ruha pedig kellemetlenül dörzsölte a testét. Tovább fészkelodött, miközben az anyja megpróbálta egy szalaggal rendbe szedni rakoncátlan tincseit. –?Azt mondtam, maradj nyugton! – Visított, amikor Jane megszorította a tarkóját. – Senki sem szereti a koszos és rossz gyerekeket! – sóhajtott, elengedve a nyakát, mert nem akarta, hogy nyomot hagyjon a keze. A szíve mélyén tulajdonképpen szerette a lányt, azonkívül az ujjak helye igazán rosszul mutatna, ha Brian esetleg észrevenné. –?Kislányom, fejezd be a duzzogást! – emelte fel a székrol, megragadva a vállát. Elégedett volt az eredménnyel. Emma a leheletfinom szoke tincseivel és nagy, kék szemeivel igazán úgy festett, mint egy széltol is óvott kis hercegno. – Nézd meg magad. – Finoman a tükör felé fordította. – Nos? A kislány a kosztól pettyezett tükörbe pillantva lebiggyesztette az ajkát. Az anyja hanghordozását utánozva selypítve jelentette ki: –?Viszket. –?Lányom, a szépségért meg kell szenvedni! – Jane is kényelmetlenül érezte magát a borébe belevájó fuzoben. –?Miért? –?Hozzátartozik a nok életéhez. – Megfordult, megnézte magát elobb jobbról, majd balról. A sötétkék ruha kiemelte vonalait, különösen a telt kebleit hangsúlyozva. Briannek mindig is tetszettek a melleim, gondolta, és hirtelen vágyakozás támadt benne. Te jó ég, ennek a férfinek azóta sem akadt párja az ágyban. Vad éhség mardosta legbelül, amit ügyesen rejtett el a férfiasan hideg, pimasz felszín. Gyerekkoruk óta ismerték egymást, és tíz évig afféle „se vele, se nélküle” kapcsolatban éltek. Egyedül Jane tudta, mire képes a férfi, ha igazán beindul. Egy pillanatra elképzelte, hogy Brian lehámozza róla a ruhát, végigméri a testét, majd vékony zenészujjaival kioldja a fodros fuzot. Jó páros voltunk, emlékezett vissza hirtelen elkomorulva. Még mindig azok lehetnénk. Véget vetve a kellemes álmodozásnak lesimította a haját a kefével. A kosztpénz maradékát arra költötte, hogy vállig éro frizurát vágasson magának, és befestesse olyan szokére, mint a kislányáé. Forgatta a fejét, figyelte, hogyan lebeg ide-oda a haja. Mától fogva soha többé nem kell garasoskodnia. Nagyon halvány rózsaszínure rúzsozta a száját úgy, ahogy Jane Asher szupermodelltol látta a Vogue címlapján. Remego kézzel vette fel a szemceruzát, és még jobban kihúzta a szeme sarkát. Emma elbuvölve nézte. Az anyjából ma gin helyett Tigress kölni illata áradt. Óvatosan megpróbálta felvenni a rúzst, de az anyja azonnal a kezére csapott. –?Ne merészelj a dolgaimhoz nyúlni! – Újra rávágott a kezére. – Nem megmondtam, hogy hagyd azokat békén? A lány bólintott, de a szeme máris könnybe lábadt. –?Ne kezdj el újra hisztizni! Nem akarom, hogy rögtön elso alkalommal kisírt szemmel és felpuffadt arccal lásson. Már itt kellene lennie. – Olyan vészjóslóan szólt, hogy a kislány jobbnak látta kicsit hátralépni. – Ha nem érkezik meg hamarosan, akkor… – nem fejezte be a mondatot, a tükörbe pillantva a lehetoségeket latolgatta. Mindig is nagydarab lány volt, de soha nem hízott el. Jóllehet a ruha szorosan rátapadt, tudta, milyen helyeken kell kidomborítani a testét. Lehet, hogy a vékony nok divatosnak tunnek, de meg volt arról gyozodve, hogy a sötétben a férfiak a teltebb, begyesebb lányokat szeretik. Elég régóta bocsátotta áruba a testét, hogy tisztában legyen mindezzel. Többször ellenorizve magát a tükörben egyre magabiztosabb lett, és azt képzelte, hogy London akkoriban divatos sápatag, vékony csontú modelljeire hasonlít. Nem vette észre, hogy alig illik hozzá a szemfesték, és a nyílegyenes haj csak még jobban kihangsúlyozza arca rideg és férfias vonásait. A divat után ment – mint mindig. –?Biztos nem hitt nekem, de talán nem is akart. A férfiaknak soha nem kell a gyerek – vont vállat. O sem kellett az apjának, legalábbis addig nem, míg el nem kezdett gömbölyödni a melle. – Jól jegyezd meg ezt, Emma lányom. – Elgondolkodó pillantást vetett rá. – A férfinak nem kell gyerek. Egyet akar a notol, csak egyet, hamarosan megtudod, mit. Amikor megkapja, lelép, te pedig ott állsz nagy pocakkal és összetört szívvel. Rágyújtott, és fel-alá járkálva a szobában gyors, apró szippantásokkal eregette a füstöt. Azt kívánta, bárcsak füvet, kellemes, nyugtató füvet szívhatna, de az erre szánt pénzét is Emma új ruhájára költötte. Ennyi áldozatot csak hoz egy anya a gyermekéért. –?Megeshet, hogy nem visz magával, de nem tagadhatja le, hogy tole vagy, csak rád kell néznie. – Összehúzott szemmel tanulmányozta a kislányt a füstben. Csaknem igazi anyára valló gyengédséggel igazított egy utolsót a ruhán. Ha megfürdetik, a kis gézengúz tényleg olyan szép, hogy festeni sem lehet szebbet. – Kiköpött apád vagy, kicsim. Azt írják az újságok, elveszi feleségül Wilsont, azt a ribancot – nagy pénz, elokelo modor –, de meglátjuk, meglátjuk, mi lesz belole. Tudom, hogy visszajön. – Egy csorba hamutartóban félig elnyomta a cigarettáját, és hagyta füstölni. Italra vágyott, csupán egy korty ginre, hogy megnyugodjon. – Az ágyra ülsz – utasította a lányát. – Ha meglátom, hogy valamihez hozzányúlsz, megkapod a magadét! Kétszer is töltött magának, mielott meghallotta a kopogást. Kalapálni kezdett a szíve. Mint a legtöbb alkoholista, vonzóbbnak, magabiztosabbnak érezte magát néhány pohár után. Haját lesimítva és afféle buja mosolyt eroltetve az arcára nyitott ajtót. Brian ragyogóan nézett ki. A vakító nyári napfényben Jane egy pillanatra csak magas, sovány alakjára, hullámos, szoke hajára és telt, komoly ajkára tudott figyelni, ami költohöz vagy apostolhoz tette hasonlatossá. Azonnal feléledt benne a szerelem. –?Brian, de kedves toled, hogy meglátogatsz! – A mosoly azonban rögtön lehervadt az arcáról, amikor meglátta a másik két férfit. – Nem is tudtam, hogy újabban díszkísérettel jársz. A férfi nem volt vicces kedvében. Izzott benne a düh, mert akarata ellenére vették rá, hogy látogassa meg Jane-t, és ezért foleg a menyasszonyát és a menedzsert hibáztatta. Most, hogy itt volt, igyekezett olyan hamar átesni az egészen, amilyen hamar csak lehetséges. –?Biztosan emlékszel Johnnóra – lépett be. A gin, az izzadtság és az elozo napi ebéd összekeveredett szaga...




