E-Book, Hungarian, 400 Seiten
Reihe: Gold Book
Roberts Szent b¿nök
1. Auflage 2021
ISBN: 978-963-426-496-5
Verlag: Gold Book
Format: EPUB
Kopierschutz: 0 - No protection
E-Book, Hungarian, 400 Seiten
Reihe: Gold Book
ISBN: 978-963-426-496-5
Verlag: Gold Book
Format: EPUB
Kopierschutz: 0 - No protection
Nora Roberts klasszikus történetében a pattanásig feszült izgalom keveredik az érzéki szenvedéllyel - egy férfi és egy no ered az orült gyilkos nyomába, s kerül a nyomozás során újabb és újabb veszélyekbe...
A lusta nyári hónapok során a könyörtelen hohullám a fo hír Washingtonban. Ám az idojárás-jelentések lekerülnek a címlapról, amikor holtan találnak egy fiatal not, mellette egy lapon a következo szavakkal: Bunei megbocsáttatnak. Az elso áldozatot hamarosan két másik követi, és hirtelen minden focím a gyilkossal foglalkozik, akinek a sajtó a 'Pap' nevet adta.
Amikor a rendorség felkéri dr. Tess Courtot, a híres pszichiátert, hogy segítsen a nyomozásban, a doktorno zavaró portrét fest az eltorzult lélekrol.
Ben Paris nyomozót a legkevésbé sem érdekli a gyilkos lelke, ám Tesst nem tudja egykönnyen kiverni a fejébol. A magas, barna és jóképu Bennek legendás híre van a nok körében, azonban a huvösen elegáns Tess nem úgy reagál rá, ahogy a többiek szoktak - és a nyomozót izgatja a kihívás. Együtt erednek a sorozatgyilkos nyomába, és fellángol közöttük a szenvedély forró lángja. Azonban valaki más is szemet vetett a gyönyöru, szoke pszichiáterre... és Ben csak imádkozhat, hogy amikor az orült lecsap, képes legyen még idoben megállítani...
Autoren/Hrsg.
Weitere Infos & Material
1. FEJEZET
Augusztus tizenöt. Újra forró, vakító kék egu nap virradt. Nem voltak bodros fehér felhok vagy husíto szellok, csak a tömény pára, amiben szinte úszni lehetett. A hat- és hétórás hírekben komor arccal jósoltak további forróságot a meteorológusok. A nyár hosszú, lusta utolsó napjaiban a második hete tartó könyörtelen hoség volt a legnagyobb sztori Washingtonban. A Szenátus szeptemberig nem ülésezett, így a Capitol Hillen lassan zajlott az élet. Az elnök a beharangozott európai körútja elott Camp Davidben husölt. A politika mindennapos eseményeinek híján Washington a turisták és az utcai árusok városa lett. A Smithsonian Múzeummal szemben egy pantomimes köré kisebb tömeg gyult, bár inkább csak azért, hogy szusszanjon egyet, nem pedig a muélvezet okán. Csinos nyári ruhák tarkállottak, a gyerekek fagylaltért nyafogtak. Fiatal és öreg egyaránt a Rock Creek parkba özönlött, az árnyékkal és a vízzel próbálva védekezni a hoség ellen. Hektoliterszámra fogyott a limonádé és az üdíto, akárcsak a sör és a bor, bár ez utóbbiak kevésbé feltunoen. Az üvegek pillanatok alatt eltuntek, amikor arra járt a parkorség. A piknikezo, fozögeto emberek izzadtak, odaégették a kolbászt és nézték a füvön pelenkában totyogó kicsiket. Az anyák kiabáltak a gyerekeikkel, hogy ne menjenek a vízbe, ne szaladgáljanak az út mellett, tegyék le azt a botot vagy követ. A hordozható rádiókból szokás szerint hangosan és dacosan harsogott a zene; a DJ-k sorra konferálták fel a (szerintük) legújabb slágereket, és drámai hangon számoltak be a negyven fokot ostromló homérsékletrol. Kisebb diákcsoportok verodtek össze, néhányan a patak partján, a sziklákon üldögélve vitatták meg a világ sorsát, mások elterültek a füvön, és inkább a lebarnulás izgatta oket. Akiknek volt idejük és benzinjük, elmenekültek a tengerpartra vagy a hegyekbe. Néhány egyetemistának még volt ereje frizbit dobálni; a fiúk rövidnadrágra vetkozve villogtak egyforma bronzszínure sült felsotestükkel. Az egyik fa alatt lustán rajzolgatott egy csinos festolány. Miután az egyik játékos hiába próbálta felhívni a figyelmét a bicepszére, amin hat hónapon át dolgozott, úgy döntött, közvetlenebb megoldást keres. A frizbi egy puffanással a rajztömbön landolt. Amikor a lány dühösen felnézett, a fiú odaszaladt. Bocsánatkéroen vigyorgott, és remélte, hogy kelloen szédíto a megjelenése. –?Bocs, nem értem el. A lány hátravetette barna hajzuhatagát, majd visszaadta a korongot. –?Semmi baj. – Azzal visszafordult a vázlatához, még egy pillantást sem vesztegetve a fiúra. Az ifjúság azonban kitartó. A srác leguggolt, tanulmányozni kezdte a rajzot. Semmit sem tudott a festészetrol, de az alkalmat nem lehetett elszalasztani. –?Hé, ez nagyon jó! Hol tanulsz? A lány jól tudta, minek szól az érdeklodése, már le akarta rázni, de felnézett, és a fiú rámosolygott. Lehet, hogy a trükk átlátszó, de a srác kedves, döntötte el magában. –?Georgetownban. –?Komolyan? Én is. Jogi elokészíto. –?Rod! – kiáltott oda neki türelmetlenül a barátja a furol. – Iszunk akkor egy sört vagy nem? –?Gyakran jársz ide? – kérdezte Rod, elengedve a füle mellett a kiáltást. A lánynak volt a legnagyobb barna szeme, amit valaha látott. –?Idonként. –?Nem lenne kedved… –?Rod, gyere már! Megmelegszik a sör. Rod ránézett izzadt, kissé túlsúlyos barátjára, majd a lány huvös, barna szemébe. Könnyu volt a döntés. –?Majd utánad megyek, Pete! – kiáltott vissza, s magas, könnyed ívben visszadobta a korongot. –?Nem játszol tovább? – kérdezte a lány, tekintetével követve a frizbit. –?Az attól függ – vigyorgott a fiú, megérintve a haja végét. Pete káromkodva eredt a korong után, amit aznap vett hat dollárért. Miután majdnem hasra esett egy kutyában, lerohant egy lejton, remélve, hogy a frizbi nem a patakba fog esni. A borszandálja sokkal többe került. A korong a víz felé kanyarodott, aminek láttán Pete hangosan elkáromkodta magát, aztán nekiütközött egy fának és leesett valahova a bokrok közé. Pete izzadva, a rá váró hideg sörre gondolva becsörtetett a surube. A szíve elobb megdermedt, aztán hevesen verve pumpálta az agyába a vért. Mielott levegot vehetett volna, hogy üvölteni kezdjen, a gyomra kiadta magából az ebédre evett sült krumplit és két hot-dogot. A frizbi a pataktól egy méterre ért földet. Vidáman, újonnan, pirosan csillogott egy hideg, fehér kézen, ami mintha vissza akarta volna adni a gazdájának. A kéz Carla Johnsoné, a huszonhárom éves színinövendéké és félállású pincérnoé volt. Tizenkét-tizenöt órával korábban fojtották meg egy papi vállkendovel. Fehér, aranyszegélyu vállkendovel. Ben Paris nyomozó az asztalára könyökölt, miután befejezte a jelentését a Johnson-gyilkosságról. Két ujjal, géppuskázó stílusban gépelte le a tényeket, amik most újra végigfutottak lelki szemei elott. Nem történt nemi eroszak, rablásra sem utal semmi. A no táskája ott volt alatta, benne huszonhárom dollárral, hetvenöt centtel és a hitelkártyájával. Az ujján rajta maradt egy opálgyuru, amiért legalább ötven dollárt adott volna bármelyik orgazda. Se indíték, se gyanúsított. Semmi. Ben és a társa az áldozat családjának kihallgatásával töltötték a délutánt. Ronda meló, gondolta. Szükséges, de ronda. Minden kérdésükkel ugyanazokat a válaszokat tárták fel. Carla színészno szeretett volna lenni. Teljesen lekötötték a tanulmányai. Járt valakivel, de nem komolyan – minden idejét az ambíciójának szentelte, amit már soha nem valósíthat meg. Ben újra átfutotta a jelentést, és megállt a gyilkos fegyverrol szóló résznél. A papi vállkendo, ami mellé egy cetlit tuztek. Néhány órával korábban maga térdelt le a holttest mellé, hogy elolvassa. Bunei megbocsáttatnak. –?Ámen – morogta Ben, és nagyot sóhajtott. Szeptember második hetének egyik napján, hajnali egy óra után Barbara Clayton átvágott a Washington-székesegyház elotti füves térségen. A levego meleg volt, a csillagok ragyogtak, mégsem tudta élvezni az éjszakát, rosszkedvuen motyogott mentében. Reggel majd megmondja a magáét annak a menyétképu szerelonek! Még hogy úgy megjavította a váltót, hogy jobb lett, mint új korában! Micsoda szemét. Szerencse, hogy csak kétsaroknyira lakott. De reggel akkor is busszal kell munkába mennie. Ezért még megfizet az a maszatos arcú kurafi! Az égen felvillant és fényes ívet húzva kihunyt egy hullócsillag, de o észre sem vette. Mint ahogy az ot figyelo férfi sem. Tudta, hogy jönni fog. Talán nem megmondták, hogy figyeljen? Talán nem akart szétpattanni a feje most is a Hang nyomásától? Kiválasztatott, megkapta a terhet és a dicsoséget. –?Dominus vobiscum – suttogta, majd szorosan megmarkolta a papi vállkendo sima, fehér anyagát. Amikor végzett, elöntötte a hatalom forró áradata. Az ágyéka szinte szétrobbant, a vére dalolt. Megtisztult, és most már a no is tiszta lett. Lassan, finoman elhúzta a hüvelykujját a homloka, az ajka és a szíve fölött, leírva a kereszt jelét. Feloldozta ot, de sietve. A Hang figyelmeztette, hogy sokan még nem fogják fel muvének tisztaságát. A testet ott hagyta az árnyékok surujében, s elindult, szemében az öröm és az orület csillogó könnyeivel. –?A média itt liheg a nyakunkban! – csapott az öklével az asztalán hevero újságra Harris százados. – Az egész istenverte város retteg! Ha rájövök, ki szivárogtatta ki ez a papügyet a sajtónak…! Elhallgatott, visszafogta magát. Ritkán került ilyen közel ahhoz, hogy elveszítse az önuralmát. Lehet, már jó ideje íróasztal mögött ül, de akkor is zsaru, méghozzá átkozottul jó zsaru, mondta magában. Márpedig egy jó zsaru nem veszíti el az önuralmát. Hogy idot nyerjen, összehajtotta az újságot és végignézett az irodájában lévo másik két rendorön. Jó emberek, ismerte el Harris, nagyon jók. Kevesebbel be sem érte volna. Ben Paris az asztal sarkánál ült és egy átlátszó muanyag levélnehezékkel játszadozott. Harris jól ismerte, tudta, hogy Ben szeret valamivel matatni gondolkodás közben. Fiatal még, gondolta Harris, mégis veteránnak számít a testületnél töltött tíz évével. Megbízható rendor, bár néha kicsit lazán kezeli a szabályzatot. A két dicséretet a bátorságáért viszont nagyon megérdemelte. Kevésbé feszült pillanataiban Harrist még mulattatta is, hogy Ben úgy nézett ki, mint a hollywoodi forgatókönyvírók beépített zsarui – szikár arcú, eros csontú, sötét tekintetu, izmos testfelépítésu. Dús haja túl hosszú volt ahhoz, hogy hagyományosnak lehessen nevezni, pedig az egyik divatos georgetowni fodrászszalonba járt. Világoszöld szeme sohasem siklott el a lényeges dolgok fölött. Mellette ült hosszú lábait maga elé nyújtva a társa, Ed Jackson. Közel kétméteres magasságával és százhúsz kilójával általában a puszta megjelenésével megrémítette a gyanúsítottakat. Vagy puszta szeszélybol, vagy tudatos döntés nyomán az egész arcát...




