Roberts | Tünékeny szerelem | E-Book | www.sack.de
E-Book

E-Book, Hungarian, 336 Seiten

Reihe: Gold Book

Roberts Tünékeny szerelem


1. Auflage 2021
ISBN: 978-963-426-499-6
Verlag: Gold Book
Format: EPUB
Kopierschutz: 0 - No protection

E-Book, Hungarian, 336 Seiten

Reihe: Gold Book

ISBN: 978-963-426-499-6
Verlag: Gold Book
Format: EPUB
Kopierschutz: 0 - No protection



Egy szupersztár krimiíróno meglátogatja a novérét, hogy szabaduljon a dedikálókörútja unalmából, ám egyszer csak azon kapja magát, hogy egy valódi gyilkos után nyomoz, aki egyszer már darabokra zúzta az életét... most pedig véget akar vetni neki.
Grace McCabe döbbenten látja, hogy novére, Kathleen egy lepusztult washingtoni negyedben él, és csúnya válása után telefonszex-operátorként egészíti ki jövedelmét. De ha a cége, a Fantasy Inc. teljes névtelenséget biztosít alkalmazottainak, akkor milyen veszélyeket rejthet ez a munka? Grace hamarosan megtudja a választ, amikor egy este hazaérve olyan rettenetes látvány fogadja, ami akár az egyik saját regényében is szerepelhetett volna. Az íróno nem fogadja meg a hidegfeju nyomozó, Ed Jackson tanácsát, és vakmeroen csapdát állít, hogy elocsalogassa a gyilkost rejtekhelyérol. De mi védheti meg egy orült zsenitol, akinek senki és semmi nem állíthatja meg gyilkolási vágyát?

Roberts Tünékeny szerelem jetzt bestellen!

Autoren/Hrsg.


Weitere Infos & Material


1. FEJEZET
A repülogép bedolve elkanyarodott a Lincoln Memorial fölött. Grace az ölében tartotta nyitott aktatáskáját. Még sok mindent el kellett pakolnia, de csak bámult kifelé az ablakon, elégedetten figyelve a sebesen közeledo talajt. Semmi mással össze nem hasonlítható élménynek tartotta a repülést. A járata késett. Onnan tudta, hogy a másik oldalon, a 3B ülésen ülo férfi egyfolytában erre panaszkodott. Grace késztetést érzett, hogy átnyúljon a közön, megpaskolja a kezét és megnyugtassa, hogy tíz percnek igazán nincs jelentosége. A fickó azonban nem úgy nézett ki, mintha értékelné az együttérzését. Kathleen is panaszkodna, gondolta Grace. Persze nem hangosan, töprengett, miközben elmosolyodott és elhelyezkedett az ülésben a leszálláshoz. Kathleen ugyanolyan dühös lenne, mint a 3B utasa, de még csak nem is motyogna vagy mormogna. Ha Grace jól ismerte a novérét, márpedig jól ismerte, akkor Kathleen egy órával korábban indult el otthonról, gondosan számításba véve a washingtoni forgalom kiszámíthatatlanságát. Grace már most hallotta Kathleen hangjában az idegességet amiatt, hogy egy negyed hétkor, azaz a csúcsforgalom kellos közepén érkezo járatot választott. Kathleen húsz percet nyer az úton, így kényelmesen leparkol, feltekeri az ablakokat, lezárja az ajtókat és besétál a kapuhoz, nem engedve az üzletek csábításának. O soha nem tévedt el, az o fejében soha nem keveredtek össze a számok. Kathleen mindenhová korábban érkezett. Grace mindenhonnan elkésett. Nem volt ebben semmi új. Azért remélte, oszintén remélte, hogy még megtalálhatják a közös nyelvet. Testvérek voltak, mégis ritkán értették meg egymást. A repülogép egy döccenéssel leért a kifutóra, Grace pedig elkezdte bedobálni a holmiját az aktatáskájába. Rúzsok, jegyzettömbök, tollak és gemkapcsok keveredtek költoi rendetlenségben. Ez is azok közé a dolgok közé tartozott, amit az olyan rendszereto nok, mint Kathleen, soha nem értettek volna meg. Mindennek megvan a maga helye – Grace ezzel elvben egyetértett, de nála a helyek mintha soha nem lettek volna kétszer egymás után ugyanott. Nemegyszer töprengett azon, hogyan lehetnek testvérek. Grace gondatlan volt, szétszórt és sikeres. Kathleen rendszereto, gyakorlatias és alig boldogult az életben. Mégis ugyanazok voltak a szüleik, ugyanabban a kis téglaházban nottek fel Washington külvárosában, és ugyanazokba az iskolákba jártak. Az apácák a Szent Mihályban nem tudták megtanítani Grace-nek, hogyan tartsa rendben akár csak a jegyzeteit, de még hatodikos korában is lenyugözte oket történetszövo tudományával. Amikor a repülogép a kapuhoz gurult, Grace kivárta, hogy a sieto utasok végigtrappoljanak az üléssorok között. Tudta, hogy Kathleen valószínuleg türelmetlenül járkál fel-alá, és biztosra veszi, hogy szórakozott húga lekéste a gépet – de szüksége volt egy percre. A szeretetre akart emlékezni, nem a vitákra. Ahogyan azt elore látta, Kathleen a kapunál várta. Végignézte az utasok beözönlo sorát, és ismét rátört a türelmetlenség. Grace mindig elso osztályon utazott, de nem az elsok között szállt le a géprol. Még csak nem is az elso ötven között. Valószínuleg a személyzettel trécsel, gondolta Kathleen, és próbálta leküzdeni a beléhasító féltékenységet. Grace mindig is könnyen szerzett barátokat. Egyszeruen vonzotta az embereket. Két év sem telt el a diplomája megszerzése óta, és a magabiztos lánynak, aki leginkább személyes vonzerejére támaszkodva végezte el tanulmányait, meredeken ívelt felfelé a karrierje. Ezzel szemben Kathleen, a kituno tanuló, saját egykori középiskolájában koptatta a katedrát. Az asztal másik oldalán ült, de ezen kívül nem sok minden változott. Egymást érték a járatok indulását és érkezést bejelento monoton közlemények. Néhány gép késett, vagy másik kapuhoz érkezett, de Grace még nem volt sehol. Kathleen már épp elhatározta, hogy rákérdez a járatra a légitársaság pultjánál, amikor látta húgát besétálni a kapun. A féltékenysége elpárolgott. A dühe eltunt. Szinte lehetetlen volt haragudni Grace-re, amikor szemtol szemben állt vele az ember. Miért van az, hogy mindig úgy néz ki, mint aki épp akkor lépett ki egy körhintából? A Kathleenével megegyezo árnyalatú barna haját az álláig növesztve hordta, de mintha állandóan szél fújta volna az arcába. Magas volt és karcsú, akárcsak Kathleen, de míg Kathleen ösztövérnek érezte magát, Grace úgy festett, mint egy fuzfa, ami kecsesen meghajol, akármerrol fújjon is a szél. Most egy kicsit gyuröttnek tunt, kardigánja a derekára kötve lógott, napszemüvege lecsúszott az orrán, a két keze tele volt táskákkal. Kathleen még mindig azt a szoknyát és kabátot viselte, amit a történelemóráján. Grace magas szárú futócipoben lépkedett – kanárisárgában, mert az illett a kardigánjához. –?Kath! – Amint meglátta a novérét, Grace letett mindent ott, ahol volt, meg sem fordult a fejében, hogy eltorlaszolhatja a mögötte érkezok útját. Úgy ölelte meg, ahogy minden mást csinált: teljes lelkesedéssel. – Úgy örülök! Remekül nézel ki. Új a parfümöd! – Beleszimatolt a levegobe. – Tetszik. –?Hölgyem, továbbmenne? Grace továbbra is Kathleent ölelve rámosolygott a mögötte toporgó ideges üzletemberre. –?Nyugodtan lépje át oket. – A férfi morogva úgy tett. – Nyugodt repülést! – Azzal meg is feledkezett róla, mint a legtöbb kellemetlenségrol az életben. – Na és én hogy festek? – követelte. – Tetszik a hajam? Remélem… egy vagyont költöttem a sajtófotókra. –?Legalább megfésülködtél elotte? –?Valószínuleg – emelte a frizurájához a kezét Grace. –?Illik hozzád – jutott döntésre Kathleen. – Gyere, itt nemsokára lázadás tör ki, ha nem visszük el a csomagjaidat. Ez mi? – emelte meg az egyik táskát. –?O Maxwell – kezdte összeszedni a többi poggyászát Grace. – Hordozható számítógép. Csodálatos a kapcsolatunk. –?Azt hittem, szabadságon vagy. – Kathleennek sikerült lepleznie bosszúságát. A számítógép Grace sikerének újabb kézzelfogható bizonyítéka volt. Meg a saját csodjének. –?Úgy is van. Kezdenem kell valamit magammal, amíg tanítasz. Ha a gép még tíz percet késik, végzek egy fejezettel. – Rápillantott az órájára, megállapította, hogy megint megállt, aztán el is feledkezett róla. – De tényleg Kath, ez a legcsodálatosabb gyilkosságom. –?A poggyászod? – szakította félbe Kathleen, tudva, hogy Grace-nek nem kellene biztatás, hogy elmesélje az egész történetet. –?A kofferemet holnap szállítják ki a lakásodra. Kathleen a koffert is csak húga szándékos különcségei egyikének tartotta. –?Grace, mikor akarsz végre borönddel utazni, mint minden normális ember? Elmentek a poggyászkiadó mellett, ahol három sorban várakoztak az érkezok, készen arra, hogy letapossák egymást, amikor meglátnak egy ismeros Samsonite-ot. Majd ha fagy a pokolban, gondolta Grace, de elmosolyodott. –?Tényleg remekül nézel ki. Hogy vagy mostanában? –?Jól. – Aztán mivel mégiscsak a testvérével beszélt, Kathleen felengedett egy kicsit. – Tényleg jobban. –?Jól tetted, hogy megszabadultál attól a kurafitól – mondta Grace, miközben átmentek a fotocellás ajtón. – Nem szívesen mondom, mert tudom, hogy nagyon szeretted, de akkor is így van. – Csípos északi szél próbálta feledtetni az emberekkel, hogy tavasz van. A fejük fölött dübörögtek az érkezo és induló gépek. Grace körül sem nézve lépett le járdáról a parkoló felé. – Egy jó dolgot adott neked, Kevint. Tényleg, hol van az én kis unokaöcsém? Azt reméltem, kihozod magaddal. A Kathleenbe hasító fájdalom csak egy pillanatig tartott. Amikor az ügyben döntést hozott az agyával, döntött a szívével is. –?Az apjával. Abban maradtunk, jobb lesz neki, ha a tanév alatt Jonathannél van. –?Micsoda?! – torpant meg Grace az úttest közepén. Elengedte a füle mellett felharsanó dudákat. – Kathleen, ezt nem mondhatod komolyan! Kevin még csak hatéves! Melletted a helye. Biztos, hogy a Szezám utca helyett a MacNeil-Lehrer híradót nézeti vele! –?Így döntöttünk. Egyetértettünk abban, hogy az összes érintettnek ez a legjobb megoldás. Grace ismerte ezt az arckifejezést. Azt jelentette, hogy Kathleen lezárt, és majd csak akkor fog ismét megnyílni, amikor jól érzi magát és készen áll rá. –?Oké. – Grace a novérééhez igazította a lépteit, s átvágtak a parkolón. Automatikusan felvette a ritmusát. Kathleen mindig rohant. – De tudod, hogy bármikor beszélhetünk róla – tette hozzá. –?Tudom – állt meg Kathleen egy használt Toyota mellett. Egy évvel korábban még Mercedese volt. Bár az lett volna a legtöbb, amit elveszített! – Nem akartam rád förmedni, Grace. Egyszeruen csak félre kell tennem egy idore. Már majdnem sikerült rendbe szednem az életemet. Grace betette a táskáit a hátsó ülésre, de hallgatott. Tudta, hogy a novére...



Ihre Fragen, Wünsche oder Anmerkungen
Vorname*
Nachname*
Ihre E-Mail-Adresse*
Kundennr.
Ihre Nachricht*
Lediglich mit * gekennzeichnete Felder sind Pflichtfelder.
Wenn Sie die im Kontaktformular eingegebenen Daten durch Klick auf den nachfolgenden Button übersenden, erklären Sie sich damit einverstanden, dass wir Ihr Angaben für die Beantwortung Ihrer Anfrage verwenden. Selbstverständlich werden Ihre Daten vertraulich behandelt und nicht an Dritte weitergegeben. Sie können der Verwendung Ihrer Daten jederzeit widersprechen. Das Datenhandling bei Sack Fachmedien erklären wir Ihnen in unserer Datenschutzerklärung.