Scarrow / Andrews A hódító

1. Auflage 2021
ISBN: 978-963-426-455-2
Verlag: Gold Book
Format: EPUB
Kopierschutz: 0 - No protection

E-Book, Hungarian, 360 Seiten

Britannia provincia, Kr. u. 44
Caratacus lázadását leverték, de a tartományt még nem sikerült leigázni. A törzsek gyulölik a rómaiak bábkirályát, és nem fogadják el Róma uralmát.
A harc Horatius Figulus optio vérében van. Bajtársai gyakran gúnyolják kelta származása miatt, mégis annak köszönheti az életben maradáshoz elengedhetetlen keménységét. Egy, az ellenséges terület mélyére indított küldetés pedig a végsokig próbára teszi ezt a keménységet, illetve Figulus és az emberei bátorságát.
Figulus a kelták gondolkodásmódját is érti. Tudja, hogy hiába zúzzák oket szét a csatákban, hiába fuzik rabláncra a harcosokat, hiába uzik ki a druidákat az erodjeikbol, Britannia törzsei inkább meghalnak, mintsem behódoljanak.
Figulus Macro és Cato oldalán küzdött Simon Scarrow nagy sikeru Római sas-sorozatában. A hódítóban egyedül veszi fel a harcot.

Autoren/Hrsg.

Scarrow, Simon

Andrews, T. J.

Leseproben

Elso fejezet
Calleva, Kr. u. 44 tele
A parancsnoki sátorba hideg légáramlat tört be, ahogy a II. legio új legatusa félrehajtotta a sátorlapot. –?Talpra! – üvöltött a tábor praefectusa a bent üldögélo tisztekre. – Megérkezett a legatus! A tisztek elhallgattak és azonnal felpattantak zsámolyaikról, hogy vigyázzban állva várják, amíg a legatus elvonul elottük. Lucius Aelianus Celer odabiccentett a praefectusnak, a keze és az arca bizsergett a hideg esti levegotol. Nemrég érkezett Rómából, hogy átvegye a legio parancsnokságát, és szinte sokkolták a sziget nyomorúságos körülményei. Minden egyes nap azon kapta magát, hogy visszavágyik szüloföldje, Campania áldott melegébe. Celer lerázta magáról a hideget, és odament a felsorakozott tisztek elott kifüggesztett, fakeretre feszített, állatborre festett térképhez. A térkép mellol elorelépett egy fiatal tribunus, és átnyújtott egy rövid fapálcát. Celer rápillantott a praefectusra és kihúzta magát. –?Köszönöm, Quintus Silanus. – A praefectus biccentett. Celer odafordult a tisztekhez. – Pihenj, uraim – szólt hozzájuk selymes, arisztokratikus hangon. A tisztek feszült csendben leültek. Celer még az olajlámpások rebego fényében is látta az arcukon az idegességet. Alig egy hónap telt el azóta, hogy a II. legio Vespasianus, az elodje vezetésével legyozte Caratacust, a catuvellaunik királyát, azoknak a bennszülött törzseknek a vezérét, akik szembeszálltak a római hódítókkal. Vespasianus hosszú és véres hadjárat után végül kegyetlen csatában szétzúzta Caratacus seregét. A gyozelemnek azonban súlyos ára volt, a II. legio komoly veszteségeket szenvedett, Caratacus pedig megszökött a fogságból. Közeledett a tél, véget vetve a hadakozásnak, és a katonák a legionarius erodbe zárva fogják tölteni a következo hónapokat, míg csak a tavasz beköszöntével el nem kezdodhet az új hadjárat. Celer megköszörülte a torkát. –?Hideg az este, uraim, úgyhogy rövidre fogom a mondandómat – közölte. – Az elmúlt hetekben több jelentés is érkezett a déli egységeink ellen intézett támadásokról. Járorökre támadtak, erodöket romboltak le, haditengerészeti raktárakat fosztottak ki. És ezek nem holmi elszigetelt, alkalmi rajtaütések, hanem összehangolt támadások. A helyzet annyira súlyos, hogy a hírek szerint a görög kereskedok már csak a legionarius táborokban hajlandóak tevékenykedni. – Ez utóbbi megjegyzése udvarias kuncogást váltott ki hallgatóságából. Celer elhallgatott, és maga is halványan elmosolyodott, mielott folyatta volna. – Tudom, sokan azt reméltük, hogy Caratacus legyozése elhozza a békét erre a sötét vidékre. Ám úgy tunik, a szökése után az ellenségeink újra rátaláltak a bátorságukra. A durotrigusok megkettozött erovel küzdenek elkerülhetetlen gyozelmünk ellen. Kiváló elodöm, Vespasianus meghódította ugyan a földjeiket, de nem sikerült leigáznia oket… és ezt a kudarcot én fogom kijavítani. Celer odafordult a Britannia déli, névleg római uralom alatt álló részét ábrázoló térképhez, mely keleten a rutupiaei tengerészeti támaszponttól a Tamesis folyó vonalát követve, Calleván túl a nyugati hegyvidékig terjedo térséget ölelte fel. A legatus a térkép felé bökött az állával. –?A kémeink jelentése szerint a támadásokat durotrigus harcosok követték el, a Vectis-szigetrol kiindulva. – A pálcájával rámutatott a szárazföldtol néhány mérföldre délre elhelyezkedo ék alakú szigetre. – Vespasianus elozo évi villámhadjárata során a jelentos számú ellenségnek sikerült a hegyvidéki erodökbe menekülnie. Mivel Vespasianus sietve tört elore nyugat felé, nem fordult vissza és számolta fel ezt a csocseléket, így lehetové tette, hogy visszavonuljanak Vectisre. Celer visszafordult a tisztekhez, és olyan erovel szorította a pálcát, hogy elfehéredtek az ujjpercei. –?Vectisrol az ellenség újabb és újabb támadásokat indít a szárazföldön – folytatta –, hogy aztán visszavonuljon a szigetre, mielott az eroink érdemben fel tudnák venni a harcot. Uraim, létfontosságú, hogy egyszer és mindenkorra legyozzük Vectist, és meggátoljuk, hogy a durotrigusok támaszpontként használják a part menti utánpótlási vonalaink ellen intézett támadásaikhoz. Ennek megfeleloen holnap hajnalban az V., a VI., a VII. és a IX. cohors útnak indul a Noviomagus Regnorumtól nyugatra található kikötobe. Ebben a pillanatban is a britanniai flotta tucatnyi gályája és ellátóhajója tart oda Rutupiaebol. Amint odaérünk, felszállunk a hajókra, berakodjuk a készleteinket, és elindulunk Vectis felé. A tisztek között halk pusmogás támadt a hírre, hogy a hideg téli hónapokhoz ilyen közel harcolniuk kell. Néhányan óvatosan összenéztek. A hátsó sorokból morgást lehetett hallani. Celert azonban nem hatotta meg a reakciójuk. Felemelte a kezét, mire a sátor gyorsan elcsendesedett. –?Szerencsére Fortuna ránk mosolygott. Az elmúlt néhány hétben húsz bennszülött felderítonk tevékenykedett titokban Vectisen, híreket gyujtve az ellenségrol. A jelentéseik szerint a durotrigusoknak nincs említésre méltó erodítményük a szigeten. – Kurtán felnevetett. – Ami azt illeti, még a teleléshez szükséges földváruk felépítésével sem készültek el. Ha azonnal cselekszünk, elfoglalhatjuk a földvárat, mielott a durotrigusok befejezik, szétverhetjük az ellenséget, és még az elso viharok elott visszatérhetünk a táborainkba. – Önelégülten vigyorogva körbenézett az emberein. – Elonyben leszünk. Az ellenség nem tud elmenekülni. A hajóink már most felsorakoztak a part mentén, elvágva a szárazföldön lévo szövetségeseiktol érkezo utánpótlás útját. Összességében gyerekjáték lesz elfoglalni Vectist. Utána persze fel kell majd számolnunk a szokásos ellenállási gócokat. Amint azzal végeztünk, elkezdhetjük felosztani a hadizsákmányt. A zsákmány említésére azonnal jobb hangulat támadt a sátorban. Celer tudta, hogy a tisztek csinos összegre számíthatnak az elfogott bennszülöttek után, akiket Galliában fognak rabszolgának eladni, nem is beszélve a nemesek díszes fegyvereirol és ékszereirol. –?Itt fogunk partra szállni – mutatott a pálcájával egy földnyelvre a sziget keleti partján. – Az ellenség nem számít támadásra keletrol. A felderítoink a parancsomra hamis híreket terjesztenek a durotrigusok között. Azt hiszik, a nyilvánvaló úton, északról fogunk érkezni. – Arrébb húzta a pálca végét, egy az északi parttól majdnem a sziget közepéig beéro öbölre. – Vectis keleti fele szinte védtelen lesz, legfeljebb jelképes orséget állítanak oda. Celer megkeresett egy arcot a tisztek között, és ránézett az elso sorban ülo kék szemu, sasorrú, drága köpenyt viselo férfira. –?Palinus tribunus. –?Uram? – nézett fel pislogva a férfi. –?Te vezeted az V. cohorsot. A te embereid fognak elsoként partra szállni és biztosítják a foero számára a hídfoállást. Mit gondolsz, megbirkózol vele? Palinus nyilvánvaló büszkeséggel düllesztette ki a mellkasát. –?Számíthatsz rám, uram. Nem fogok csalódást okozni. –?Helyes. – Celer futólag rámosolygott, majd a többi emberére emelte a tekintetét. – Van kérdés? Hátul egy centurio felemelte a kezét. Alacsony, sápadt, göndör, barna hajú férfi volt kevesebb sebhellyel, mint a társai. Celer huvösen végigmérte. –?Igen, Ocella centurio? –?Uram – kezdte óvatosan Ocella –, milyen ellenállásra számíthatunk? –?A kémeim szerint legfeljebb néhány száz fore – felelte hanyagul Celer. Nem akarta elrontani a jó hangulatot. – Ezért is kell azonnal útnak indulnunk, nehogy beássák magukat és erosítést kapjanak. Természetesen én is jobban örülnék, ha több emberrel támadhatnánk, de mint mindannyian tudjátok, a legio létszáma alaposan megcsappant a Caratacus elleni legutóbbi csata során. Vannak egységek, amik szinte teljesen elfogytak. Ezeket a Gesoriacumból érkezett tartalékból fogjuk feltölteni. – A legatus a praefectus felé bólintott. – Silanus felügyelte a kiképzésüket, és biztosított róla, hogy harcra készek. Így van, Silanus. –?Ennél jobban már nem lesznek, uram – felelte óvatosan a praefectus. –?Remek – bólintott Celer. Visszaadta a pálcát a szárnysegédjének és kihúzta magát. – Uraim, létfontosságú elfoglalnunk Vectist, ha a következo hadjárat során folytatni akarjuk az eloretörést. Plautius tábornok megparancsolta, hogy foglaljuk el a durotrigusok földjein túl elterülo területeket. Néhány ottani törzs már el is küldte a követeit Callevába, hogy békéért könyörögjenek. – A legatus elmosolyodott. – Úgy tunik, a durotrigusok ellen indított totális háborúnk megrázta a szomszédjaikat. Ami jól is van így, hiszen a császár már alig várja, hogy békét teremtsünk ezen az ádáz szigeten, és a lakói végre elkezdjenek adót fizetni. – Hirtelen megkeményedett az arckifejezése. – Ám addig nem haladhatunk tovább, amíg az utánpótlási vonalainkat portyázók veszélyeztetik. Még kérdés? Körbenézett a...