Deaver Az acél csók

1. Auflage 2018
ISBN: 978-615-5676-04-8
Verlag: Ulpius Baráti Kör
Format: EPUB
Kopierschutz: 0 - No protection

E-Book, Hungarian, 440 Seiten

A digitális technológia része a mindennapjainknak.
Könnyebbé teszi az életünket, a segítségével gyorsabban teremthetünk kapcsolatot egymással, és lerövidíti az utazási idot. De rossz kézbe kerülve életeket olthat ki.
Amelia Sachs nyomozó éppen egy gyilkost üldöz forró nyomon haladva egy brooklyni áruházban, amikor a hajtóvadászatot végzetes esemény szakítja félbe. Egy mozgólépcso gépházában találja magát, hogy kimentsen egy mélybe zuhant áldozatot és egyúttal kiengedje a markából a gyanúsítottat.
De vajon tényleg egyszeruen egy rémiszto baleset történt? Lehet pusztán véletlen egybeesés, hogy a gyilkos éppen akkor járt a helyszínen?
Félo, hogy az áldozatok száma további látványos növekedést mutat. Sachs és Lincoln Rhyme, a törvényszéki szakérto kénytelenek rádöbbenni, hogy valószínuleg egyik legkönyörtelenebb eddigi ellenfelükkel állnak szemben. Valakivel, aki a leghétköznapibb tárgyakat is képes öldöklo fegyverré változtatni. Valakivel, aki egy távirányítóval is ölni tud.
Jeffery Deaver, a 150 országban kiadott, No.1. nemzetközi bestseller szerzo a mindennapi életünk részévé vált modern technikai eszközök veszélyeit mutatja be, felejthetetlenül izgalmas thrillerében.

Autoren/Hrsg.

Deaver, Jeffery

Leseproben

Elso fejezet
Néha az embernek mázlija van. Amelia Sachs éppen a brooklyni Henry Street egyik bevásárlóközpontja mellett hajtott el a vérpiros Ford Torinójával, többé-kevésbé ügyelve a gyalogosokra és a forgalomra, amikor megpillantotta a gyanúsítottat. Mennyi volt vajon az esély erre? A Negyvenes ismeretlen célszemély jellegzetes külseje mindenesetre segített. Magas és vékony alakja messzirol kiemelkedett a tömegbol. De ez önmagában még aligha lett volna elég ahhoz, hogy feltunjön ebben az emberáradatban. Csakhogy azon az éjszakán, amikor két héttel korábban agyonverte az áldozatát, egy tanú késobb azt nyilatkozta, hogy halványzöld kockás sportdzsekit és Braves baseballsapkát viselt. Sachs annak idején ezt az információt – hasznavehetetlennek minosítve – félresöpörte, és a nyomozás egyéb aspektusaira, illetve más felderítenivalókra koncentrált; egy bunügyi nyomozónak mindig boven van minek utánanéznie. De egy órával ezelott egy 84-es körzeti járor a Brooklyn Heights Promenade-on meglátott egy lehetséges célpontot, és felhívta Sachsot, a nyomozást vezetojét. A gyilkosság késo éjjel történt egy elhagyatott építési területen, és az elköveto nyilvánvalóan nem tudott róla, hogy szemtanúk is láthatták, ezért gond nélkül újra magára öltötte ugyanazokat a ruhákat. A járor hamar elveszítette a gyanúsított nyomát a tömegben, de Sachs a gázra taposott, és követte tovább az útirányt, és erosítést is kért, mit sem törodve vele, hogy a városnak ebben a zsúfolt részében tízezrével ömlenek a rejtozködést segíto társak. Az esély, hogy ezen a környéken újra rábukkanjon Mr. Negyvenre, mondta magának fanyarul, a legnagyobb jóindulattal is maximum nullára volt teheto. De nem, a fickó ott volt, és hosszú léptekkel ügetett elore. A magas, csontos test, a zöld kabát, a sapka, minden stimmelt, habár hátulról nem lehetett pontosan megítélni, milyen csapatot támogat a fejfedo. A hatvanas években gyártott izomautó csikorogva megállt a buszsávban, Sachs a muszerfalra hajította a rendorigazolványát, és kiszállt a kocsiból, ügyelve az öngyilkos hajlamú biciklistára, aki csupán néhány centivel kerülte el az összeütközést. A férfi hátra is nézett, valószínuleg kevésbé azért, hogy a rosszallását kifejezésre juttassa, Amelia szerint inkább azért, hogy még jobban szemügyre vehesse a magas, vörös hajú volt modellt – a célra összpontosító tekintettel, fekete farmerba bújtatott csípojén fegyverrel. Amint a járdán éppen egy gyilkost követett. Ez volt az elso pillantása a zsákmányra. A hórihorgas figura hosszú, de szuk lépésekkel közlekedett (Sachs megállapította, hogy futócipoben van, ami a nedves áprilisi betonon lényegesen alkalmasabb a futáshoz, mint a bortalpú csizma). Félig-meddig reménykedett benne, hogy a férfinak rossz eloérzete van – mert ha körbekémlelne, megpillanthatná az arcát is, ami eddig még ismeretlen volt számára. De nem, a férfi csak cammogott tovább fura testtartásával, két karját hosszan lógatva a teste mellett, a hátizsák egyik szíja ferde vállára vetve. Amelia eltunodött, vajon a gyilkos fegyver a hátizsákban rejtozik-e: egy gömbfeju kalapács, amelynek lekerekített végét eredetileg arra szánták, hogy a fémszéleket elsimítsák, a szegecseket lapossá egyengessék vele. A gyilkos ezt használta, nem az eszköz másik végén lévo karmot. Az ütést, amelyet végül a kalapács mért Todd Williams koponyájára, a Lincoln Rhyme által a New York-i rendorség és az orvos szakértoi iroda számára létrehozott adatbázisban a következo cím alatt lehet megtalálni: Fegyveres behatások az emberi testen. Harmadik rész: Tompa tárggyal a testre mért ütés utáni trauma. Ez Rhyme adatbázisa volt ugyan, de Sachsnak egyedül kellett elvégeznie az elemzést. Rhyme nélkül. A gondolatra összeszorult a gyomra. Kemény erofeszítéssel más irányba terelte a gondolatait. Újra felidézte az áldozat sérüléseit. Rettenetes belegondolni, mit szenvedett a huszonkilenc éves manhattani férfi, miközben agyonverték és kirabolták egy éjszakai klubba menet. Az East Village-beli szórakozóhely neve – milyen szellemes – Negyven fok észak volt, ami a térképen a hely földrajzi szélességét jelölte. A Negyvenes ismeretlen célszemély, aki a becenevét a klub neve után kapta, a lámpa váltásakor átment az utca túloldalára. Elég bizarr látványt nyújtott: százkilencven centi magas lehetett, de aligha több hatvanöt kilónál. Sachs jól látta, mire készül, és szólt a diszpécsernek, hogy a gyanúsított bement egy ötemeletes bevásárlóközpontba a Henryn. Csak úgy repült utána. Mr. Negyven, mögötte tisztes távolságban az árnyékával, haladt tovább a vásárolgatók tömegében. Ebben a városban mindenki, a legkülönfélébb korú, nemu, színu, méretu egyedekbol álló emberi nyáj folyamatosan mozgásban volt. New Yorkban saját idoszámítás szerint ketyeg az óra, és bár közvetlenül ebédido után járt, az üzletemberek, akiknek az irodában lett volna a helyük, a diákok, akiknek meg az iskolában, mind itt tobzódtak, költötték a pénzt, ettek, nyüzsögtek, nézelodtek, a telefonjukat babrálták vagy beszélgettek. És ezzel jelentosen megnehezítették Amelia Sachs dolgát. Mr. Negyven a második emelet felé vette az irányt. Céltudatosan haladt elore a fényesen kivilágított épületben, ami ugyanúgy állhatott volna Paramusben, Austinban vagy Portlandben is, annyira átlagos volt. Forró olaj és sülo hagyma aromája az éttermi rész felol, parfümillat a vásárlócsalogató nagy üzletek bejárata mellett elhelyezett polcok irányából. Amelia töprengett, vajon mit csinálhat itt a Negyvenes, mit akarhat vásárolni. Lehet, hogy nem is vásárlásra készült, csak élelemforrást keresett; egyszer csak besétált a Starbucksba. Sachs nekitámaszkodott egy oszlopnak a mozgólépcso közelében, úgy hat méterre a kávézó nyitott bejáratától. Ügyelt rá, hogy láthatatlan maradjon. Fontos, hogy a férfi lehetoleg ne szerezzen tudomást az útját kíséro figyelo tekintetrol. Úgy tunt, nincs nála lofegyver – azoknak, akik a zsebükben vagy az övükön stukkerrel mászkálnak, jellegzetes a mozgásuk, amelyet minden utcai zsaru felismer. Egyfajta óvatos, merev testtartás – de a hiánya aligha garancia arra, hogy tényleg fegyvertelen a fickó. És mi lenne, ha kiszúrná, hogy Sachs követi, és lövöldözni kezdene? Vérfürdo. Amelia gyors pillantást vetett a kávézó belsejére. A fickó felmarkolt két szendvicset a pultnál, aztán rendelt valami innivalót. Vagy az is lehet, hogy kettot. Miután fizetett, és várta a kapucsínóját vagy a tejeskávéját, kilépett a nyomozó látómezejébol. Valami kevésbé hétköznapi kávét kérhetett, mert az egyszerut azonnal megkapta volna. Vajon itt eszik, vagy elviszi? Két szendvicset vett. Talán vár valakire? Vagy az egyiket megeszi most, a másikat meg elteszi késobbre? Sachs tépelodött: vajon hol érdemes elkapni? Inkább az utcán, vagy itt a kávézóban, esetleg valahol a plázán belül?
A bevásárlóközpontban meg a Starbucksban kétségtelenül tömeg van. De az utcán még annál is nagyobb. Egyik megoldás sem tunt jónak. Néhány perc eltelt, de a fickó még mindig odabent idozött. Mostanra már biztosan elkészült az itala. Nem úgy tunt, mint aki el akar indulni. Valószínuleg ez egy kései ebéd, gondolta Amelia. De vajon találkozni készül valakivel? Az csak tovább bonyolítaná az egyébként sem egyszeru helyzetet. Telefonhívás. –?Szia, Amelia, Buddy Everett vagyok. –?Helló – köszöntötte barátságosan a 84-es körzeti járort. Jól ismerték egymást. –?Itt állunk kint Dodd-dal, meg van egy másik kocsi is három fovel. –?A Starbucksban van a másodikon. Amelia ebben a pillanatban meglátta a futár kiskocsiját, rajta néhány kartondobozzal, amelyeken ott virított a Starbucks logója, a hableány. Ez azt jelentette, hogy nincs hátsó kijárat. Mr. Negyven besétált a zsákutcába. Na, igen, van néhány lehetséges szemtanú odabent, de kevesebb, mint kinn az utcán vagy a bevásárlóközpontban. –?Itt akarom kézre keríteni – mondta Everettnek. –?Odabent, Amelia? Oké. – Kis szünet. – Így lesz a legjobb? Nem úszhatja meg, gondolta magában Sachs. –?Igen. Gyertek azonnal! –?Már ott is vagyunk. Gyors pillantás a kávézó belsejére, aztán vissza a fedezékbe. Még most sem látta a gyanúsítottat. Valahol a helyiség hátsó felében ülhetett le. Jobbról kerülve megközelítette a kávézó nyitott bejáratát. Ha o nem látja a gyanúsítottat, akkor az sem láthatja ot. A csapattal együtt oldalba fogják… Ebben a pillanatban Sachs lélegzete elakadt a közvetlenül mögötte felhangzó éles sikoltás hallatán. Ijesztoen fájdalmas üvöltés volt. Nyers, egészen magas hang, amirol nem lehetett megmondani, hogy férfié-e, vagy noé. A sikoly a mozgólépcso felol érkezett. Jézusom… A mozgólépcso felso...