Reynolds November elott

1. Auflage 2018
ISBN: 978-615-5676-16-1
Verlag: Ulpius Baráti Kör
Format: EPUB
Kopierschutz: 0 - No protection

E-Book, Hungarian, 350 Seiten

November:
- Elhagytam New Yorkot, és a rossz emlékeimet, örökre. Tenessee várt, és apa sztriptíz klubja, ahol könyveloként dolgozom. A klubban ismertem meg Asher Maysont. Asher tipikus rosszfiú, és én nem akarok tole semmit.
Asher:
- Mióta csak az eszemet tudom, soha nem okozott gondot megszereznem egyetlen not sem - November elott. De akarom ot, jobban mindennél. És megszerzem.

Autoren/Hrsg.

Reynolds, Aurora Rose

Leseproben

1. fejezet
AMIKOR BELÉPTEM A SZÁLLODA HALLJÁBA, langyos fuvallat simított végig az arcomon. Október volt. A csontjaimban éreztem, hogy kemény telünk lesz. A recepciós pult mögött ülo no felpillantott a számítógépe monitorjáról. Döbbenten meredt rám, de egy cseppet sem hibáztattam ezért. Úgy néztem ki, ahogy éreztem magam: rémesen. –?Jól van, kedvesem? – kérdezte. Ki nem állhatom ezt a kérdést… –?Megvagyok – feleltem, és igyekeztem meggyozoen mosolyogni. – Egy szobát szeretnék kivenni. Ha lehet, olyat, ahová a kutyát is bevihetem. –?Semmi akadálya – mondta, majd ismét a monitorra nézett, és gépelni kezdett. – Hány éjszakára? –?Csak egyre – a pultra támaszkodtam, és éreztem, hogy az elmúlt néhány nap fáradtsága kezd elhatalmasodni rajtam. –?A 312-es kutyabarát szoba. Menjen fel lifttel a harmadikra, és ott forduljon jobbra. Hetven dollár lesz egy éjszakára, és ötvenet kérünk kauciónak, a kutya miatt. Átnyújtottam a bankkártyámat. Amíg vártam, hogy befejezze a papírok kitöltését, az újonnan mellém szegodött társamra pillantottam. Még mindig alig hittem el, hogy ez a kutya mentette meg az életemet. Pontosan emlékeztem, hogy amikor megtámadtak, a blöki egyszer csak elokerült a semmibol, és rávetette magát a támadómra. A zsaruk azt mondták, ha o nem siet a segítségemre, nagy valószínuséggel nem éltem volna túl a támadást, vagy legalábbis kómában feküdnék. Ehelyett megúsztam egy agyrázkódással, két törött bordával és egy csuklóficammal. Bestiára esett az elso pillantásom, amikor magamhoz tértem abban a szeméttol és ürüléktol buzlo sikátorban. Azt hittem, meghaltam, mígnem meghallottam a nyüszítését, és éreztem, hogy egy meleg, nedves nyelv simít végig az arcomon. Kinyitottam a szemem, és az o hatalmas, busa fejét pillantottam meg – mintha csak egy kutyaangyal lett volna! Mellettem maradt, míg elég erot gyujtöttem ahhoz, hogy feltápászkodjak. Nem hagyott magamra egy pillanatra sem, velem tartott a lakásba is, ahonnan a rendorséget hívtam. O lett az én személyes orangyalom, aki egy másodpercre sem vette le rólam a szemét. –?Tessék, kedves – nyújtotta át a recepciós a szoba kulcskártyáját, és ezzel vissza is zökkentett a jelenbe. – A lift jobbra lesz, a hall végén. Balra mutatott. –?Köszönöm – motyogtam, és már alig vártam, hogy ágyba bújhassak. –?Tudom, hogy semmi közöm hozzá – szólt utánam, én pedig megálltam és visszafordultam –, de nagyon remélem, hogy azért sikerült behúznia annak a szemétnek egy-két jól irányzottat, mielott lelépett. –?Nem olyan veszélyes ám, mint amilyennek kinéz – feleltem mosolyogva. –?Hm, hm. Hát, ha maga mondja. Semmi kedvem nem volt vitába szállni vele, így ráhagytam, és magamban mosolyogtam. –?Gyerünk, öregfiú – egyszerre igyekeztem Bestiát a lift felé húzni, és a táskámat a kezemben tartani. – Majd reggel megszaglászhatsz mindent, ha végre valamelyest kipihentem magam – tettem hozzá egy hatalmas ásítás közepette, és igyekeztem rábírni Bestiát, hogy jöjjön szépen, ahogy egy rendes kutyához illik. Amikor végre felértünk a szobába, kutyaürülék átható szaga csapta meg az orromat. Kíváncsi lettem volna, miért kérnek el ötven dollár kauciót kutyánként, ugyanis nyilvánvalóan nem arra költik az összeget, hogy kitisztítsák a szonyegbol ezt a rémes szagot. Azonban túl fáradt voltam ahhoz, hogy ezen morfondírozzak. Örültem, hogy végre ágyat látok. Akár alhattunk volna a cuccaimmal telepakolt kocsiban is, de aligha lett volna kényelmes. Levettem Bestiáról a pórázt, és bementem a fürdoszobába, kezemben a táskámmal. Fogat és arcot mostam, majd belenéztem a tükörbe, és elfintorodtam. Tényleg rettenetesen néztem ki. Az arcomon kék és fekete zúzódások, az eredetileg zöld szemem vérvörösre dagadva, a felso ajkam felhasadva, és annyi horzsolás volt rajtam mindenütt, hogy még a hajam is fájt. Levettem a farmerom, a felsom és a melltartóm, de a trikót és a bugyit magamon hagytam; végre bebújhattam az ágyba! Nyújtózkodtam, hogy elérjem a lámpa kapcsolóját, és végre rám borult a megnyugtató sötétség. Két másodperccel késobb éreztem, hogy az ágy inogni kezd, amikor Bestia felmászott rá, és mellém gömbölyödött. A következo pillanatban pedig már aludtam. A függöny nyílásán át besütött a nap. Nyöszörögve fordultam a másik oldalamra. Bestia hanyatt feküdt, és lábait az egekbe nyújtva horkolt. O a legkülönösebb kutya, akit életemben láttam, no, nem mintha túl sok tapasztalatom lenne kutyákkal kapcsolatban. Sot mindig igyekeztem kello távolságot tartani tolük. Négyéves koromban meglátogattuk anyám barátait Hamptonban. Volt egy kutyájuk. És megtámadott. Kórház lett a vége, a szemöldökömtol a szemem sarkáig kaptam egy csinos öltéssort… Azóta félek a kutyáktól; az egészen apróktól is, amelyeket – rajtam kívül – mindenki cukinak tart, mert szinte egy zsebben is elférnek. Nem mondhatni, hogy az én kutyám, Bestia, aprócska lenne. Miután mellém szegodött, rágugliztam több kutyás képre is, és kiderítettem, hogy Bestia dán dog. Állva a csípomig ér. Százhatvankét centi vagyok, de amikor Bestia felágaskodik és a hátsó lábaira áll, jó tíz centivel fölém magasodik. Furcsa, de egyáltalán nem félek tole. Sot valószínuleg nélküle nem is éltem volna túl az elmúlt néhány napot. –?Hahó, öregfiú – ébresztgettem, és a hatékonyság növelése céljából a hasát vakarásztam. Oldalt fordult, és olyan szemekkel nézett rám, mintha azt akarná mondani, nem vagyok százas. – Igen, ideje felkelni és útnak indulni, ha még ma oda akarunk érni apához – magyaráztam neki, miközben kikászálódtam az ágyból. Bestia azonban a füle botját sem mozdította. –?Na, jó, megyek zuhanyozni – mondtam neki, bár láthatóan továbbra sem izgatta magát. Bebotorkáltam a fürdoszobába, és megnyitottam a vizet; a pára betöltötte az aprócska helyiséget. Levettem a trikóm és a bugyim, majd beálltam a zuhany alá. Kibontottam az olcsó szállodai szappant, és mosakodni kezdtem. Miután tetotol talpig alaposan beszappanoztam magam – a kezemen és lábamon lévo sebek körül különös óvatossággal –, megtaláltam a sampont is, de sajnos balzsamnak nyoma sem volt. Megbántam, hogy elozo éjjel nem kutattam fel a kocsiban a neszesszeremet, benne minden fürdoszobai kellékkel. Kiléptem a zuhany alól, megtörölköztem, és igyekeztem az ujjaimmal megfésülködni legalább annyira, hogy ne nézzek ki teljesen vállalhatatlanul, amikor lemegyek a recepcióra, hogy kijelentkezzem a szállodából. Nem mintha számított volna… Elég egy pillantást vetni az arcomra, és senkit sem izgat, hogy milyen a frizurám. Kerestem tiszta fehérnemut és egy felsot, felvettem egy kapucnis pulcsit, a hajamat hevenyészett kontyba fogtam, és azt terveztem, a napszemüveget hajpántként használom addig, amíg leérünk a hallba. Amikor kiléptem a fürdoszobából, láttam, hogy Bestia az ágyon terpeszkedik, és olyan képet vág, mintha órák óta várna rám. Tipikus pasi. –?Gyerünk, hapsikám! Induljunk – megpaskoltam a combom, mire Bestia leugrott az ágyról, és odajött hozzám. Leült elottem, és türelmesen várta, hogy ráadjam a pórázt. – Oké, cuki, majd kint megetetlek – mondtam, és még egyszer megnéztem, nem hagytam-e valamit a fürdoszobában. Bestiával a sarkamban a lifthez sétáltam, itt-ott lelassítva egy kicsit, hogy kedvére megszimatolhasson mindent, amit elozo este szeretett volna. Nyílt az ajtó, és a liftbol kilépo ember hátrahokölt Bestia láttán. Tény, hogy hatalmas állat, de nagyon ijesztonek azért nem mondanám. A szore sötétszürke, kis fekete foltokkal tarkítva, az orra rózsaszín, a szeme pedig majdhogynem kék. Tulajdonképpen gyönyöru. A férfire néztem, és elnézést kértem. –?Lehet, hogy nem is te, hanem az arcom látványa ijesztette meg – mondtam Bestiának, miután becsukódott mögöttünk a liftajtó. Bestia pedig – mintha csak egyetértene – bólintott. A földszintre érve, amikor kinyílt a liftajtó, elég eros volt a fény ahhoz, hogy rendeltetésszeruen tegyem fel a napszemüvegem. A recepcióhoz érve láttam, hogy más van szolgálatban, mint az este. Reménykedtem benne, hogy nem kell a tegnapihoz hasonló, kínos beszélgetésbe elegyednem vele. Ekkor pillantottam meg a kulcskártyáknak kitett dobozt, és nyomban elindultam az irányába anélkül, hogy még egyszer a recepciós pult felé néztem volna. Miután beledobtam a kulcsot a ládikába, kávéillat csapta meg az orrom. A lábaim önkéntelenül megindultak az irányába. Hiába, vezetett a szenvedélyem… Imádom a kávét. Annyit megiszom belole naponta, hogy az sem lepne meg, ha kiderülne, csak az én fogyasztásom képes lenne eltartani egy kisebb országot. Kávéval a kezemben, fánkkal a számban folytattuk utunkat a kocsi felé. Kint teleszívtam a...