Reynolds Trevor elott

Elott sorozat 2.
1. Auflage 2018
ISBN: 978-615-5676-34-5
Verlag: Ulpius Baráti Kör
Format: EPUB
Kopierschutz: 0 - No protection

E-Book, Hungarian, 400 Seiten

Trevor:
Megterveztem az életem. Aztán megláttam ot. Liz gyönyöru, Bátortalan, és minden, mit egyférfi csak
kívánhat... De nem illik a terveimbe. Fájdalommal, dobtam ot...elengedni azonban sosem tudtam.
Liz:
Végre tovább léptem Trevor után, de nem hagyja, hogy elfelejtsem. Vissza akar térni az életembe, én
azonban nem engedem újra összetörni a szívemet.

Autoren/Hrsg.

Reynolds, Aurora Rose

Leseproben

1. fejezet
LIZ A klub ajtajához léptem, és benyitottam. Összeszorult a gyomrom. Amióta itt élek, még egyszer sem jártam a klubban. Hozzáteszem, soha nem is gondoltam volna, hogy valaha is bemegyek, arról nem is beszélve, hogy mindezt azért tegyem, hogy munkát kapjak. Odabent félhomály volt, csak a bárpult lámpái világították meg valamelyest a helyiséget. –?Segíthetek? – kérdezte egy idosebb no. Nagyon csinos volt. A bárpult mögött állt, és épp egy poharat törölgetett. –?Igen, köszönöm. Mike-kal szeretnék beszélni – feleltem, és tettem felé egy tétova lépést. –?Rendben, kedves, jöjjön csak velem – mondta, és végigvezetett egy hosszú folyosón, majd bekopogott, és benyitott egy ajtón. –?Kérlek, várj egy percet, Shannon – Mike fel sem pillantott a számítógépe képernyojérol. – November telepített néhány új programot erre a fránya gépre, és nem találom az e-mailjeimet – morogta. Elmosolyodtam, odamentem az íróasztalhoz, kivettem a kezébol az egeret, és rákattintottam az e-mail ikonra. Mike-ból kitört a nevetés. –?Szia, kislány! Hogy vagy? – kérdezte a szokásos atyai kedvességgel, ami mindig is megmelengette a szívem. Mike és a papám egymás legjobb barátai voltak, apa haláláig. Apa tíz éve halt meg, és onnantól Mike támogatta a mamámat. Mindig lehetett rá számítani, ha velem, a tesómmal vagy bármi mással kapcsolatban segítségre volt szükség. Titkon abban bíztam, hogy egy szép napon Mike és anya összeházasodnak, de valójában sosem volt köztük barátságnál több. –?Hát, lehetnék jobban is – feleltem. Éreztem, hogy megint fojtogat a sírás. –?Mi a baj? – kérdezte. Felállt az íróasztaltól, és intett, hogy üljek mellé a kanapéra. –?Nos, a helyzet az, hogy munkát keresek. –?Értem – mondta, de éreztem, hogy nem igazán tudja hová tenni a dolgot. – Mi a helyzet az üzlettel? Képtelen voltam tovább tartani magam, kitört belolem a sírás. –?Tim lelépett az összes pénzünkkel, és nem akarom megmondani anyának, hogy ez történt – zokogtam. Mike mellkasára hajtottam a fejem. Nem tudom, mi ütött a bátyámba. Úgy ismertem Timet, mint a tenyeremet. Apa halála után esténként, amikor Tim hazajött, mindig benézett hozzám, hogy jól vagyok-e. Tökéletesen rendben mentek köztünk a dolgok egészen addig, amíg nem költözött el, hogy egy másik városban folytassa a tanulmányait. Onnantól minden megváltozott. Amikor leérettségiztem, elmentem a helyi gyárba dolgozni. Nyolc évet húztam le ott. Végül aztán a gyár gazdasági okokból bezárt. Minden héten kaptam fizetést, amit félre is tettem. Mindig is imádtam vásárolgatni, és mert a városban nem volt olyan üzlet, ahol olyasmit vehettem volna, amire vágytam, eldöntöttem, hogy spórolok, és én leszek az, aki megnyit egy ilyen üzletet. Hát, így született meg a Csábítás ötlete, és végül maga a vállalkozás. Megnyitottam a saját üzletemet. Elhúzódtam Mike-tól. A semmibe révedt a tekintetem. –?Három hónappal ezelott, amikor látogatóba jött, Tim megkérdezte, nincs-e szükségem a segítségére az üzletben. Rengeteg munkám volt, éjjel-nappal dolgoztam, és olyan fáradt voltam, hogy kapóra jött az ajánlata. Persze álmomban sem gondoltam volna, hogy valójában azért ajánlotta fel a segítségét, hogy minél egyszerubben kirabolhasson. Fogalmam sincs, hol lehet, és azt sem tudom, mi lett a pénzemmel. Képtelen vagyok elmondani anyának, hogy mi történt. Néhány hét múlva lesz az esküvoje, és nem szeretném felzaklatni ezzel a hírrel. Felfogadtam egy magánnyomozót, hogy keresse meg Timet és az elsíbolt huszonháromezer dollárt, de ki tudja, mennyi idobe telik mindez. A lakásom is odalett, így minden mozdítható vagyontárgyamat bevittem a bolt raktárába, és amíg a helyzet nem változik, ott húzom meg magam. Már éppen kezdtem úgy érezni, hogy végül is elvagyok így, amikor két nappal ezelott kaptam egy felszólítást, hogy hátralékban vagyok az üzlethelyiség bérleti díjával. Képtelen lennék elviselni, ha meg kellene válnom az álmomtól – suttogtam, a sírástól elfúló hangon. –?Jól van, kislány, jól van. Minden rendben lesz. November már nem lakik nálam, így nyugodtan odajöhetsz. Ami pedig a pénzt illeti, adok amennyire csak szükséged van. Megráztam a fejem. –?Nem fogadhatok el pénzt toled. Nem lenne becsületes. –?Tudod, hogy nem adhatok munkát neked a bárban, Liz – mondta, és megsimogatta az arcom. Állati kellemetlenül éreztem magam, amikor eloálltam a farbával, de nem tehettem mást, pénzre volt szükségem. Méghozzá olyan pénzre, amelyért magam dolgozom meg. –?Tudnál ajánlani egy másik klubot? – kérdeztem, és elovettem a telefonom. Nyilvánvaló volt, hogy bármire hajlandó vagyok, akármilyen számot ad meg, biztosan felhívom. –?Nem hagyom, hogy ilyen helyeken dolgozz – jelentette ki Mike, és a kezébe temette az arcát. – Jesszusom, egyszeruen nem értem, hogy miért megyek bele ebbe a baromságba – amikor ismét rám nézett, tudtam, hogy keményen harcol önmagával. – Rendben… Azt megengedem, hogy italokat szolgálj fel, de nem táncolhatsz. –?Köszönöm – bólintottam azonnal. Eszembe sem jutott, hogy táncoljak. Persze ha nincs más választásom, azt is vállaltam volna. Tisztában voltam azzal, hogy mások elott levetkozni ráadásul úgy, hogy mindez még szexi is legyen, nagyon, de nagyon kemény munka. –?És mit fog szólni Trevor? – kérdezte Mike. Elfordítottam a fejem. Trevornak szokásává vált, hogy elijesszen minden pasit, aki a legcsekélyebb érdeklodést is mutatta irántam. Tény, hogy félig-meddig beleszerettem, ahhoz azonban nem fér semmi kétség, hogy az érzés nem kölcsönös. Egy ideig a legjobb barátomnak tartottam, egész pontosan addig a napig, amikor July megszületett. Aznap valahogy Trevor lakásába keveredtünk, és egy üveg vodka társaságában ünnepeltük a nagy eseményt. Végül felforrósodott a hangulat, és a bugyimba tévedt a keze. Teljesen magával ragadott az érzés; se nem láttam, se nem hallottam. Amikor megkérdezte, mikor voltam így utoljára férfival, azt mondtam neki, hogy ez még sosem fordult elo. Nem úgy értettem, hogy még sosem szexeltem, hanem hogy sosem éreztem még azt a tüzet, amit o lobbantott fel bennem. Elég volt egy érintés, és valósággal lángolt a testem. Amint kimondtam, hogy „soha”, Trevor azonnal visszakozott. Próbáltam neki elmondani, hogy értettem, de már egyáltalán nem figyelt rám. Felvette a padlóról a blúzomat, a kezembe adta, és kiment a szobából. Azóta nagy ívben kerül. Ez bizonyos szempontból akár szerencsésnek is mondható, ugyanis életemben nem aláztak meg még annyira, mint o akkor este. –?Trevornak nincs semmi beleszólása abba, mit csinálok. Nem vagyunk beszélo viszonyban – mondtam. Magam is észrevettem, hogy szomorú a hangom. –?Rendben, értem – felelte Mike, és gondterhelten a hajába túrt. – Holnap már kezdhetsz is. Kérd meg Shannont, hogy adjon egyenruhát. –?Nagyon köszönöm – mondtam csendesen, s közben a kezemet bámultam. –?Nincs mit megköszönnöd. –?Nagyon sokat jelent nekem a segítséged. Tudom, hogy nem volt könnyu a döntés. –?Jól van, kicsim – sóhajtott Mike, és még egyszer megölelt. – Holnap találkozunk. Kilenckor kezdodik a muszak, de szeretném, ha nyolcra itt lennél. Megkérem az egyik lányt, hogy mutassa meg, mit hol találsz, és mondja el, mi lesz a feladatod. Mike felállt, és elovett a zsebébol egy kulcscsomót: –?Ezek November lakása kulcsai. A földszinti ajtón át tudsz bemenni, a ház mögött. Menj be nyugodtan. Holnap segítek elhozni a cuccaidat a raktárból, hogy mindened ott legyen, és otthonosan érezd magad. Nyeltem egy nagyot. Minden erommel azon voltam, hogy visszatartsam a kitörofélben lévo érzéseimet. –?Minden rendben lesz, Liz – mondta még egyszer Mike, és ismét megölelt. – Menj, keríts egy egyenruhát! Holnap találkozunk. –?Rendben – suttogtam, de az ajtóból még visszafordultam. – Még egyszer köszönöm, Mike. Holnap jövök – mondtam, és kimentem az irodából. Shannont a bárpult mögött találtam. Adott egy, khm, egyenruhát, bár ruhának nevezni talán túlzás; inkább csak néhány darabka selyem volt. ? ? ? –?Helló, csajszi! – köszönt harsányan Beth, vagyis ahogy itt ismerik, Bambi, amikor belépett az öltözobe. Amikor eloször találkoztunk, kicsit kellemetlenül éreztem magam; Bambi csaknem száznyolcvan centi magas, eszméletlenül hosszú combja,...