Seskis A nászút

1. Auflage 2018
ISBN: 978-615-5676-99-4
Verlag: Ulpius Baráti Kör
Format: EPUB
Kopierschutz: 0 - No protection

E-Book, Hungarian, 400 Seiten

Gond van a paradicsomban...
Jemma, amióta csak az eszét tudja, a tökéletes nászutat tervezi. Kéthetes menedék egy ötcsillagos üdülohelyen a Maldív-szigeteken, luxus villákkal, személyi inassal és teljes visszavonultságban.
Paradicsominak kellene lennie, de rémálommá válik.
A férfi ugyanis, akihez egy héttel ezelott feleségül ment, nyomtalanul eltunt a szigetrol, és a tökéletes új élet épp ilyen gyorsan tunik el Jemma szeme elol.
Ez hogy történhet meg mindazok után, amin együtt keresztülmentek? Létezik valaki a szigeten, akiben a fiatal no megbízhat? És mindenekelott - hová ment a férje?
Érzelmekkel teli és lebilincselo világsikeru pszichológiai thriller.

Autoren/Hrsg.

Seskis, Tina

Leseproben

ELSO RÉSZ
Eltunt 1
Most A tengert bámulom, a festékpalettára illo kékeknek ezt a csodálatra méltó, örökké változó kaleidoszkópját, amelyhez hasonlót még soha nem láttam, és azon tunodöm, odakint van-e valahol. A szememet meresztve próbálom felfedezni a búvárpipát, vagy egy sárga villanást, de az uralkodó, végtelen, indigószínu ragyogásban talán észre sem venném. Úgy érzem, mintha egy örökkévalóság óta várnék itt, de még mindig semmi. Egy denevér lusta szárnycsapásokkal lebeg el a fejem fölött, aztán megfordul, és visszacikázik a fák közé. Megviselt idegeim szinte csikorognak a homok selymes érintésétol a talpam alatt. Lüktet a fejem, rám tör a hányinger. Semmi nem jó. Biztos vagyok benne, hogy visszajön. Mindenki veszekszik néha, még a paradicsomban is. Csupán ki kell várnom. Lerogyok a partra, és törökülésbe helyezkedem. A homok finom porként szivárog át az ujjaim között. A hamut juttatja eszembe, amely otthon megtölti a kandallópárkányon álló urnát, és eltunodöm, vajon életben van-e. A gondolat zsibbasztó traumaként veszi át elmém felett az uralmat. Repül az ido. A nap kérlelhetetlenül emelkedik a fátyolszeruen átlátszó égen, a hoség rátelepszik a koponyámra, érzem, hogy a korai idopont ellenére is perzseli a meleg a karomat és a lábamat. A csontjaim meglágyulnak, és használhatatlanná válnak. De nem tudok elmenni innen. Várnom kell rá. Ha egy pillanatra elfordulok, biztosan pont akkor jön vissza. Hiszen korábban is megtörtént. Szívemet-lelkemet lefoglalja az éber figyelem, akár egy mantra. Összehúzom a szemem az erofeszítéstol, fáj a fejem, azután percekkel vagy talán órákkal késobb végül nem bírom tovább. Lehajtom a fejem, képtelen vagyok tovább bámulni. Nem tudom nézni a semmit – tönkretesz. Felállok. Üres a part. A pálmafák között álló, a partról szinte láthatatlan bungaló felé sétálok a finom fehér homokon. A napfény foltokban szurodik át a buja zöld lombok között a tikkasztó hoségben. A világosság sem képes megszüntetni a rossz eloérzetemet. Alattomosan és körmönfontan járja át az egész szigetet. A bozót felol felhangzó halk hangra megtorpanok, eltunodöm, ki lehet ott. Fennhangon kimondom a férjem nevét, hallom a hangomban a félelmet. Semmi. Talán csak egy gyík vagy egy kismadár zörgött. Az agyamban orült teóriák és ördögi eloérzetek versengenek egymással, és minél tovább várok, a férjem távolmaradása annál szörnyubb árnyként borul erre az utópisztikus helyre. Visszamegyek a bungalóba, a biztonság kedvéért körülnézek, de nincs sem a hálószobában, sem a társalgóban. Ellenorzöm a fürdoszobát, és még az adott körülmények között is elismerem, hogy többé nem lesz ilyen fürdoszobám. A kültéri helyiség magas fehér falait, a feszített vizu merülo medencét, a szabadtéri fürdokádat, az esozteto zuhanyt, a hozzá illo, páros, luxus mosdókagylót hatalmas levelu egzotikus növények árnyékolják. Éjszaka a lámpák megvilágítják a pálmaleveleket, a gekkók ilyenkor mintha ragyognának, és mindez majdnem olyan gyönyöru, mint a tengerpart. De itt sincs; ezt természetesen elore tudtam, és ebben a pillanatban úgy döntök, nem várhatok tovább. Be kell jelentenem az eltunését. 2
Hét és fél évvel korábban Jemma egy zord, viharos estén ismerte meg Dant, és az ido csak fokozta a vonakodását, mielott elindult volna. Még egy szöveget is megpróbált összehozni, amelyben udvariasan lemondta volna a találkozót, de addig csurte-csavarta a megfelelo mondatot, hogy végül elszaladt az ido, és úgy döntött, túl durva lenne lemondani a randevút. Néha nem származott elonye a szavahihetoségébol, és miközben a megadott helyre tartott, hogy Dannel találkozzon, London a legrútabb arcát mutatta. A csúcsforgalomban a földalatti megállt az alagútban, és egy-két perccel tovább vesztegelt, mint amit az utasok a lehetséges terrortámadásra kihegyezett idegei elviseltek, így a nyugtalanság úgy terjedt utasról utasra a vagonban, mint egy mindenkit megfertozo rosszindulatú vírus. Amikor végül újra világos lett, és a vonat bezötyögött az állomásra, egy magas, jólöltözött férfi olyan könnyedén furakodott el mellette a peronon, mintha o lengoajtó lett volna, és még csak vissza se nézett. Még akkor is mérgelodött, amikor a mozgólépcso tetejére ért, ahol a földalatti forró levegojét hirtelen felváltotta egy heves, fagyos szélroham, és majdnem hátralökte. A vízszintesen ömlo, gyilkos eso jelentette az utolsó döfést. Az volt az egyetlen pozitívum, hogy a férfi ígéretének megfeleloen, valóban a földalatti megállójával szemben volt a pub, ahová a találkozót megbeszélték. A cégtáblát frissen festették, és Jemma még az özönvíz ellenére is látta odabent a gyári stílusú lámpák tompa fényét. Hívogatónak és biztonságosnak tunt, szívesen látott nyugalmat sugárzott a visszataszító idoben. Az órájára nézett. A viszontagságos utazás ellenére hét perccel korábban érkezett, és idegesítette a tétlen lézengés gondolata. De így legalább elég ideje maradt, hogy megszárítkozzon, összeszedje magát, és szalonképes külsot öltsön. Aztán, ki tudja, talán szórakoztatóan alakul az este… de ha nem, akkor sincs vesztenivalója. Soha többé nem kell találkozniuk. Jemma hiábavalóan védekezett az eso ellen a feje fölé tartott bortáskával, átlósan átfutott az úton, közben egy született londoni ügyességével kerülgette az autókat, a buszokat és a pocsolyákat. Berontott a pubba, a bárnál nyomban ismeros arc fordult felé, és zavartan nézte. Ó, a francba! O is korábban jött? Furcsa érzés kerítette hatalmába – mintha már ismerték volna egymást. Bizonyos értelemben igaz is volt, hiszen elolvasták egymás internetes randi bemutatkozó oldalát, és váltottak néhány e-mailt. A férfi kicsit magasabb volt, mint amire számított, de így is nyomban ráismert, és még szemrevalóbb volt, mint a fényképen. Jemma rájött, hogy nincs más választása, kénytelen magabiztosnak mutatkozni. Bár teljesen borigázott, felszegett fejjel vonult végig a komor deszkapadlón. –?Szia… Dan? – köszönt, és bár a leheto legdiszkrétebben próbált érdeklodni, a ravasz mixer mégis jól megnézte magának. –?Szia, igen. Jemma? –?Helló – mondta, és közben azon tunodött, milyen szörnyen nézhet ki, bár úgy vélte, nincs jelentosége. Úgysem akar férjhez menni a fickóhoz. –?Örülök, hogy megismertelek – válaszolt halkan a pasas, és esetlenül fészkelodött, meg sem próbált puszit adni vagy kezet fogni vele. Bizonytalanul nézte a lányról csöpögo esot. – Ööö, kérsz egy italt? –?Egy pillanat – mondta Jemma. – Azt hiszem, jobb, ha elobb bedugom a fejem a kézszárító alá. – Reményei szerint bátor mosolyt villantott. – Aztán szívesen meginnék egy pohár vörösbort, kösz. –?Természetesen. –?Sietek vissza. – Jemma átsasszézott a félig üres termen, hallotta a bokacsizmája kopogását, és érezte a rátapadó tekinteteket. Amikor elérte a mosdót, egyenesen a tükörhöz ment, és megkönnyebbülten látta, hogy feleannyira sem néz ki olyan rettenetesen, mint képzelte. Éppen csak borigázott, és egy kicsit talán kipirult. Érezte a ritmusos szívdobogását: gyors volt és egyenletes, és valahogy kifejezetten feszült. Vagy talán csak kifulladt. Zihálva vett néhány nagy levegot, megragadott néhány papírtörölközot, megdörzsölte a haját, aztán felitatta a vizet a kabátujjáról. Beletúrt a táskájába, megtalálta a sminkkészlete megfelelo darabját, berúzsozta az ajkát, amely így sápadt rózsaszínt öltött. Fésu hiányában az ujjával igazgatta meg rövid frizuráját, és úgy döntött, hogy nem is rossz ez az ázott külso. Elszántan, mégis riadtan ragyogott a szeme, akár egy vad tigriskölyöké. Nézett ki már rosszabbul is. Amikor Jemma visszatért a bárba, megesküdött volna, hogy a mixer rájött, hogy o és Dan valamiféle vak randin vannak, mire elpirult. Dan fogta az italokat, és a pub hátsó része felé indult, de Jemma még akkor is a tekintetek kereszttüzében érezte magát, amikor becsúszott a régimódi bokszba. –?Ennél valamit? – érdeklodött Dan nyitólépésként. – Isteni falatkákat csinálnak. –?Nem, kösz, jól vagyok. – Kínos, kényszeredett csend ült közéjük. Jemma a férfi újnak tuno khakiszínu dzsekijét, és alatta a kék inget fixírozta. Már korábban észrevette Dan sötétkék, testhezálló farmerét és hasított bor csizmáját, és igencsak tetszett neki, bár most épp nem láthatta. A szeme a fakéreg színét idézte. –?Nagyon messzirol jöttél? – kérdezte. –?Ó, csak munkából jövök. Mindössze négy metrómegálló. Könnyu lett volna, ha nincs a tömeg, az eso, és az idegesíto áramszünet az alagútban… – Mosolygott, hogy megmutassa, csak viccel, és felvette az italát. Enyhén remegett...